Egy fél óra sétáltatás nagyjából 400-600 forintba kerül

Ha az a „már” ott nem lett volna, talán az e heti Kutyaposta nem is születik meg. Két hete ugyanis arról írtam, hogy „Nagy-Britanniában már működnek olyan hálózatok, amelyek lehetővé teszik más emberek kutyájának a sétáltatását”. Ami esetünkben azt jelenti, hogy míg Angliában már léteznek kutyasétáltatást vállaló cégek, emberek, addig bezzeg nálunk még nem.

Család-otthonSzücs Gábor2017. 08. 24. csütörtök2017. 08. 24.
Egy fél óra sétáltatás nagyjából 400-600 forintba kerül

Aztán ezen kicsit eltűnődtem, mert azért hallom innen-onnan, hogy itt is régóta „már” van, vagyis, hogy sokan vállalnak kutyamegőrzést vagy csak kutyasétáltatást, felütöttem hát az internetet, és szemem-szám elállt az ajánlkozók sokaságától. Ha jól csalódom, nemcsak a rovatomat, de akár több újságoldalt is megtöltenének a jelentkezők.

Átfutva a lista alig negyedét, azt tapasztaltam, hogy leginkább gimnazista, egyetemista lányok szeretnék kiegészíteni némi zsebpénzzel nyári kiadásaikat. De azért vannak kisebbek is: Zita például még csak 13 éves, de „megbízható, érett lánynak” vallja magát. További tudnivalók: nagyon állatbarát, van egy kétéves tibeti terrierje, és csak kistestű, illetve közepes méretű kutyusokra vállalkozik.

Hirdetnek 14-15 évesek is, akik azért jelzik, hogy délelőtt iskolában vannak, így csak délután érnének rá. A sok hölgy között üdítő kivétel egy úr is, aki 39 éves, háromgyermekes apuka, s mivel jelenleg munkanélküli, sok szabadidővel rendelkezik. „A nyári szünidőben, gyerekeimmel együtt szívesen vállalnék kutyasétáltatást Budapesten belül, bármelyik kerületben.”

Nemcsak kínálók írnak, akad, aki keres is. Fonyód környékére keresnek egy si-cu kutyusnak nyolc napra dogszittert, itt van ár is: nyolc napra 4 ezer forint. (Ami a séták árát illeti, egy fél óra nagyjából 400-600 forintba kerül, persze van, aki kocsival viszi a kutyust kedvenc helyére, ezért meglehet, többet kér.) Egy weimari vizsla várja sétáltatóját Debrecen környékén, és egy négyéves foxi be is költözne valahová egy hétre, mert kutyapanzióba nem mehet, ugyanis „nem kompatibilis más kutyussal”.

Némi utánjárással sikerült találkoznom – mint kiderült – volt kolléganőmmel, aki férje halála óta, több mint tíz éve, megsokasodott szabadidejét tölti különféle négylábúakkal sétálgatva. Kata híre lakókörnyezetében szájról szájra jár, egyik gazdi ajánlja a másiknak.
Amikor találkoztunk, éppen Stefit, a nyolcéves tacsit és a 14 éves hófehér Kókuszt sétáltatta; ahogy láttam, a környéken mindenki ismeri őket, hozzátartoznak a városképhez.
Nem szívesen megy a parkba, mert arrafelé akadnak rosszul nevelt kutyák is, és aggódna védenceiért.
A fél óra gyorsan letelt, a kutyusok indulnak hazafelé, de jól tudják: holnap újra találkoznak.

Ezek is érdekelhetnek