Feladott remények

Sokáig harcoltak a brit csecsemő, Charlie Gard szülei ritka és súlyos genetikai eredetű betegségben szenvedő kisfiuk életéért.

Az orvosok már lemondtak az izomgyengeséggel és visszafordíthatatlan agykárosodással járó, gyógyíthatatlan kórral született gyermekről, és erre az angol legfelsőbb bíróság is rábólintott. A szülők azonban találtak egy amerikai orvost, aki reményeik szerint kezelte volna a kicsit. Lekapcsolhatják-e az őt életben tartó gépekről a kisfiút? – erről világraszóló társadalmi vita kezdődött.

A pápa és az amerikai elnök a kezeléshez ígért támogatást, sokan adományokkal segítették volna az ügyet. Kiderült azonban, a betegség már annyira előrehaladt, hogy Amerikában sem fordíthatták volna vissza az agykárosodást. A szülők így lemondtak a további kezelésről, s elbúcsúztak 11 hónapos fiuktól.

Országonként változik, hogyan rendelkeznek a törvények a kegyes halálról.

Hazánkban 1998 óta az eutanázia passzív formája megengedettnek számít. A gyógyíthatatlan betegnek jogában áll visszautasítani az életét fenntartó kezelést, illetve előre, írásban lemondhat bizonyos beavatkozásokról. A halálba segítés aktív formája azonban nálunk bűncselekménynek számít, így azt nem alkalmazhatják az orvosok, a hozzátartozók sem nyújthatnak hozzá segítséget. A hospice osztályok igen sokat tehetnek a betegséggel járó pszichés szenvedés és a halálfélelem enyhítéséért, de csak a páciensek kisebb része jut hozzá ehhez az ellátáshoz. A szükséges 500 ágy fele sem áll rendelkezésre a magyar kórházakban, a hiányosságot azzal próbálják ellensúlyozni, hogy erősítenék az otthoni hospice ellátást. Sokan, főleg a daganatos, illetve krónikus kórban szenvedők a fizikai fájdalom mellett a magatehetetlenség és a kiszolgáltatottság okozta lelki kínok miatt is sürgetnék a véget.

Korábban tabunak számított „halálvágyról” beszélni, mert az sérti a keresztény felfogást.

Ma már a felkészülten és méltósággal fogadott, úgynevezett „jó halálnak”, azaz az eutéliának is vannak támogatói.

A kutató Bitó László könyveiben amellett érvel: az igazán emberhez méltó véghez az szükséges, hogy akadjon valaki, aki fogja a haldokló kezét, s így a beteg szeretetélményként élhesse meg a távozást. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint nálunk is lenne igény eutanáziára, sőt volt olyan személy, aki a társaság segítségét kérte ahhoz, hogy őt Svájcban a halálba segíthessék. A szakértők úgy vélik, szigorú feltételekhez kötött és bonyolult a módja annak, ahogyan a magyarok élhetnek a törvény adta önrendelkezési jogukkal.

Így például a gyakorlatban nehézkes visszautasítani a kezelést. Sokan arról sem tudnak, hogyan lehet „élő végrendeletet” írni, azaz előre rendelkezni arról, hogy mi történjen, ha valaki, mondjuk, baleset miatt döntésképtelen állapotba kerül. A TASZ szerint szükséges volna törvényben rögzíteni azt is, milyen feltételekkel választhatja a beteg az orvos által segített öngyilkosságot.

Akadnak olyan országok – többek között Hollandia, Belgium és Luxemburg –, ahol engedélyezik az aktív eutanáziát. A hírekben szerepelt az a holland lány, aki sorozatos nemi erőszak után érezte úgy, hogy nem tud tovább élni, és tudatosan határozta el magát a halál mellett. Svájcban is adott a lehetőség az asszisztált öngyilkossághoz. Azokban az államokban, ahol elfogadott az aktív eutanázia, nem választják tömegek ezt a formát: Hollandiában is csak egy ideig emelkedett a kegyes halált kérők száma, majd egyensúlyra jutott.