Ha beszól a főokos

Bunkó megjegyzéseket gyűjt egy világhálós csoport. No, nem azért, mintha tetszenének nekik a közönséges ajánlatok, amikkel a szemrevaló járókelőket bombázza például egy köztéren szorgoskodó kőműves- vagy útépítő brigád.

Közösségi kampányt indítanak, és elrettentésül gyűjtik a legízléstelenebb – ahogy ma mondják: szexista – beszólásokat. Főleg a fiatal lányokat zavarja, hogy hangos füttyögetés és kurjongatás kíséri őket, ha nyáron nem nyakig felöltözve közlekednek az utcán. A Nem tehetsz róla-csoport kampánya felhívja a figyelmet, hogy hasonló zaklatás esetén – ennek súlyosabb formája a tapogatás, mondjuk a buszon, metrón – ne az áldozatot hibáztassa a közvélemény. Ma is megesik, hogy nem az elkövetőt, hanem az inzultált, erőszakot elszenvedett nőt ítélik el, mondván, maga provokálta ki az esetet, mert kihívóan öltözött, kacéran viselkedett. „Hú, de elkapnálak egy körre!” – az efféle megjegyzés nem bók, hanem szóbeli zaklatás, figyelmeztet a kampány. Az ilyesmit abban az esetben sem kell tűrni, ha a beszólónak általában csak a szája nagy…

Az idegenek megjegyzései akkor is rosszulesnek, mikor nem felajzott uraktól érkeznek, hanem jóságosnak látszó asszonyoktól.

„Reméltem, hogy megúszom a füttyögetéseket, ha már babakocsit tologatok. Valóban, amióta a kislányommal sétálok, a nagymama korú hölgyek sereglenek körém. Igaz, ez sem könnyű. A minap egyikük kioktatott, hogy ne adjak a kicsire halványkék sapkát, mert a lánynak csak a rózsaszín való. Majd kifogásolta, hogy a kétéves nem visel  fülbevalót – meséli egy fiatal anya. Máskor azt kérdezik tőle, milyen nemű a gyermek, s mikor azt feleli, hogy lány, vigaszul odavetik: „Nem baj…”

Főokosokkal mindannyian összefutunk. Ők azok, akik kéretlentanácsokkal árasztanak el úton-útfélen.

Merő jóindulatból megsúgják a feleségnek, mit tűrhet el a házasságában, s mit nem. Kioktatják a szülőt, hogyan nevelje az utcán hisztiző óvodást, eligazítják a kamaszt, miként hordja a haját, ruháját.

A fodrásznál szózatot intéznek a várakozókhoz, magabiztosan ontják az életigazságokat. Megingathatatlanul hisznek a maguk erkölcsi vagy politikai meggyőződésében, és értenek mindenhez, beleértve az orvostudományt és a magfizikát is. Mindez több apró kellemetlenségnél, mert folyton átlépik a határainkat, próbálják megszabni, mit tegyünk, mit ne, mit szeressünk, mit ne. Ha épp rossz passzban vagyunk, talán el is bizonytalanítanak.

A legbölcsebb tán, ha nem bosszankodunk, hanem megfogadjuk, amit a Mézga család régi dala ajánl: „Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos!”