Mélyen az igazgyöngy – Élettudományi táborban jártunk

Ha belegondolunk, senki sem érti teljesen, mi is történik az élővilágban, még ma sem – mondja az egyik gimnazista a „Straub Örökség” Alapítvány Középiskolás Élettudományi Kutatóborában.

A tábort az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában rendezték, és összesen harminc középiskolás kapott meghívást – 130 jelentkező közül.

A foglalkozások zöme előadás volt, de a gyerekek – saját elmondásuk szerint – azt élvezték a legjobban, amikor maguk végezhettek laborgyakorlatokat. Az átlagos magyar középiskolákban ugyanis alig kísérleteznek. Nemhogy a diákok, a szaktanárok sem. Nincs rá pénz, eszköz, vállalkozó tanerő. Lőrincz Valéria például a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba jár. Szeretett volna belelátni, milyen a kutatóélet, mert „a mi sulinkban ez nem annyira támogatott terület”.

A diákok meglepődtek, hogy nem minden kísérletre ugyanaz az eredmény jön ki. A kísérletezést egyszerre monotonnak és nagyon izgalmasnak találták. Egyikük azt mondta: a pipettázás nem neki való. Elméletben nagyon érdekli a dolog, de vajon lehet-e nagy kutató valakiből, akinek ügyetlen a keze? Hogy még miért jó kutatónak lenni? Mert sokat lehet utazni. Mert magyar kisvárosi mércével aránylag jól fizetik őket. Mert minden új eredmény két másik kérdést szül. Mert szanaszét a világban megtalálják egymást azok az emberek, akiket ugyanaz a kérdés érdekel.

Hogyan választották ki a harminc résztvevőt? Aki írt magáról valami meglepőt, az eleve előnynek számított – mondja Karcagi Ildikó, az alapítvány titkára. Aki azzal jelentkezett, hogy kutató szeretne lenni, azt már előre szerették. Aki Szegedre jönne egyetemistának, természettudományos szakra, azt is. Aki orvos lenne, immunológus vagy ilyesmi, azt pláne. De tiszta lapnak számított, aki azzal állt elő: megnézné ezt, mert fogalma sincs, mit akar csinálni az életben.

A gyerekek úgy viselkedtek a táborban, ahogyan a jelentkező levelük alapján várni lehetett. Volt olyan szakmai „vájt fülű”, akit a CRISPRCas génszerkesztési rendszer érdekelt – az a genetika egyik legújabb eszköze. Úgy módosíthatják vele a genomot, az élő sejtek információállományát, ahogyan akarják. Akit ez érdekel, bizony tudja, hány óra az élettudományokban.

Az alapítvány kikérte az EMMIből a középiskolák listáját, és vagy 300-nak írtak figyelemfelhívó levelet.

Kiderült, hogy ezek szinte mind elsüllyedtek az igazgatók e-mail fiókjában. A jelentkezések áradata akkor indult meg, amikor a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány a vele kapcsolatban álló, elkötelezett szaktanároknak küldte meg a felhívást.

– Nagyon mások a mai gyerekek, mint mi voltunk – jegyzi meg Vigh László akadémikus, a „Straub Örökség” Alapítvány elnöke. – Látszólag mindenről felszínes ismereteik vannak. De ha valami bekattan náluk, zavarba ejtő mélységekig olvasnak utána a neten. Az egyik gyerek például hihetetlenül tájékozott volt az atomerőművi sugárzás káros hatásairól. De azért az internet mégsem elég. Meg kell nézni, közelről megtapasztalni a lehetőségeket, hogy dönteni tudjanak.

Vigh László a feleségével együtt Zalából, kis faluból származik.  Egykori önmagát látja a mai mélyről indulókban. De egy kicsit azt is, hogy a magyar tudomány az ilyenekre számíthat igazán. Az elit gimnáziumok jól tájékozott diákjainak fele már egyetemre is külföldre fog menni.

– Nekünk pedig marad a régi mondás: mélyen kell az igazgyöngyöt megtalálni – mondja az akadémikus professzor.