Aggódik a nagyi unokáiért: 'Egész nap a kütyükkel foglalkoznak, mindketten a saját szobájukban'

Kedves Ágnes!
Tudom, hogy az anyák többsége a menyére panaszkodik, de én leszek a kivétel, akinek a lányával akad gondja. Amúgy jó a viszonyunk, ezért is kérek inkább ismeretlenül öntől tanácsot, mintsem esetleg visszakerüljön hozzá, hogy panaszkodom rá.
A probléma nem a kettőnk viszonyában van, hanem ahogyan az unokáimat neveli. Rita az egyetlen gyermekünk, s bár nem vagyunk gazdagok, mindent megadtunk neki. Diplomát szerzett, értelmiségi állása van, ahogyan a férjének is. Két kisfiuk született, a nagyobbik nyolcéves, a kicsi hat, ő még óvodás. Okos, értelmes gyerekek, nagyon szeretem őket. Hát éppen ezért aggódom értük.
Most nyáron sokat voltam náluk, s akkor láttam fejcsóválva, hogy mennyire laza a lányom. A gyerekek diktálták a történéseket. Rita azt főzött, amit ők rendeltek, ami úgy háromféle étel variálása: rántott hús sült krumplival, bolognai és palacsinta. Ha meg arra szottyant kedvük, hozattak pizzát. Étkezések közben egész nap rájártak a kólára, csipszre, csokira. Én próbáltam mást főzni, de ahhoz hozzá sem nyúltak. Állítólag év közben is így megy.
Egész nap a kütyükkel foglalkoznak, mindketten a saját szobájukban.
Egyszer sem láttam focizni vagy társasozni, netán olvasni őket. Nem rossz gyerekek, de a minimális jó modort sem tanította meg nekik az anyjuk: nem köszönnek, nem kérnek- köszönnek meg dolgokat, csak elveszik, s ahogyan esznek, hát, mint a kismalacok… A nagy elég jól tanul, de nem hajlandó gyakorolni, ezt is ráhagyják.
Nem mondhatom, hogy szemtelenek lennének a szüleikkel vagy velünk, nagyszülőkkel, de mivel a szülők nemigen fárasztják magukat, így mi sem merünk szólni nekik. Amikor hozzánk jönnek és nincsenek velük a szüleik, sokkal kedvesebbek, beszédesebbek.
És ha a főzelékeimet nem is eszik meg, de a süteményeimet annál inkább. Az asztalnál is illedelmesebben viselkednek. Ezért gondolom azt, hogy még nem reménytelen a pallérozásuk. A lányomnak egyszer-kétszer pedzegettem már a gondomat, de ő nevetve hárított: ma már más a nevelés, mint harminc éve. Mit tehetnék az unokáim érdekében?
Üdvözlettel: Mária


Kedves Mária!
Csak annyit, amit eddig is tett: amikor együtt van velük, óvatosan pallérozgatja őket. Amúgy meg mindenkinek joga van úgy nevelni a gyerekeit, ahogyan jónak látja. Itt azért nincsenek nagy drámák, úgy tűnik, úgy nevelik ezeket a gyerekeket, ahogy manapság a legtöbben: pizzásan, kütyüsen, kevés szóval.
Attól még fel fognak nőni, s ha ön jó viszonyt akar velük nagyobb korukban is, akkor fogadja el és szeresse őket olyannak, amilyenek.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes