Titánerős kapocs

Nincs még két éve, hogy Kapuvári Áron súlyos munkahelyi balesetet szenvedett. A háromtagú brigád Ikrényből tartott hazafelé Győrbe, amikor a vasúti átjárónál a megengedettnél gyorsabban hajtó autójukat „megdobták” a sínek. A sofőr elvesztette az uralmát a jármű felett, amely fejtetőre állt, többször megpördült a levegőben, végül négy kerékre huppanva az árokba csapódott. Egyikük sem használta a biztonsági övet. Kész csoda, hogy az elöl ülők csak könnyebben sérültek, Áron viszont hátrazuhant a szerszámok közé. Nem tudott kiszállni a kocsiból. Elveszthette az eszméletét, nem emlékszik mindenre.

– A társaim megkérdezték, rendben vagyok-e. Igennel feleltem, holott mozdulni sem tudtam – meséli tovább a történetet a fiatalember. – Tűzoltók szedtek ki, mentő vitt a kórházba. Hál’ istennek fejsérülésem nem volt, ám a lapockám, a gerincem több helyen is eltört, de szerencsére a gerincvelő épségben maradt. Azonnal meg kellett műteni. A csigolyákat két huzallal, egy lemezzel és tizenhat csavarral rögzítették.

Áront a barátnője, Paár Gyöngyi naponta látogatta. Szinte gyerekkoruk óta ismerik egymást. Mindketten Győr környékén laktak, egy busszal jártak iskolába a városba. A lány egyszer randit is kezdeményezett, de a fiú kitérő választ adott. Az igazi szerelemre még várniuk kellett. Három hónappal a baleset előtt kezdtek komolyabb kapcsolatba.

– Nem volt kérdés, hogy mellette állok. Mindennap bementem hozzá a kórházba – idézi fel Gyöngyi a nehéz időszakot. – A sors úgy rendezte, hogy a baleset éppen az apukám születésnapján történt, s korábban a nagypapám is azon az osztályon feküdt, ahol a párom. Csak akkor tudtam átgondolni mélyebben az eseményeket, amikor Áron kijött az intenzívről. Számomra is példaértékű a kitartása, akaratereje, élni akarása. Ekkor fogalmazódott meg bennem: ő az, akivel szeretném leélni az életemet.

Egyre erősebbé vált köztük a kapocs.

A bajban összefonódik az emberek lelke. Áronnak nemcsak fizikailag kellett felépülnie, hanem pszichikailag is. De már a kórházban azt kérdezte az őt látogató kollégáitól, hogy mikor mennek újra együtt dolgozni. Nevetve mondták neki, erre még várnia kell. Aztán ennek is eljött az ideje.

– Dr. Skaliczky Zoltán végezte az operációt, s háromhavonta, majd félévente jártam hozzá kontrollra – tér át a kórházi kezelés után történtekre Kapuvári Áron. – Egyre inkább zavarni kezdtek a testembe épített orvosi fémek, ezért a doktor úr felajánlotta, hogy eltávolítja az idegen anyagokat. Meghoztam a döntést, és tavaly december elején lezajlott a műtét. Azt is elhatároztam, hogy a kioperált titánból eljegyzési gyűrűt készíttetek a páromnak. Különleges, maradandó ékszerrel akartam meglepni.

Áron elkérte az orvosától a fémeket.

Mire felébredt az altatásból, ott voltak a mellette lévő kórházi szekrényen. Csakhogy a terv kivitelezése sok akadályba ütközött. Lábadozása hónapjaiban kitartóan kereste azt az ékszerészt vagy ötvöst, aki elvállalja a jegygyűrű megformázását. De amikor elhangzott, hogy titánból kellene csinálni, mindenki visszakozott. Végül egy fogtechnikai(!) műhelyben kötött ki, ahol speciális módszerekkel a nehezen megmunkálható fémekkel is boldogulnak. S a kísérlet sikerült!

– Áron elég furmányos módon szerezte meg a gyűrűméretemet – árulja el Gyöngyi. – Az eljegyzés előtt nem sokkal valahol felpróbáltam egy gyűrűt, akkor leste ki, hogy az a méret megfelelő-e. Megfordult a fejemben, hogy készül valamire, de különösebben nem foglalkoztam vele. Még a gyártást is láttam, mert elvitt a műhelybe. Na, ekkor már sejtettem valamit. Egyik este aztán letérdelt elém és megkérte a kezem. Ahogy megláttam a gyűrűt, összeállt a kép. Május 12-én szűk körben megtartottuk az esküvőnket, amit nagyobb családi körben is megismétlünk. Győr-Ménfőcsanakon a nagyszüleim házában lakunk, építkezni szeretnénk. Aztán jöhetnek a gyerekek.