Boszorkányos tudomány

Bába – e szó ma diplomás szülésznőt jelent, de a középkor hajnalán egyszerre értettek alatta boszorkányt és öregasszonyt is.

A vajúdó asszonyhoz hívott bába – akinek a XVI. századtól kellett felesküdnie a hivatására – az élet és halál misztériumának ismerője volt. Ő vetette meg a gyermekágyas nő ágyát, és ha az újszülött nem volt életképes, a papot meg sem várva maga keresztelt. A paraszti világban képzetlen, írástudatlan kontárok is akadtak e szakmában, akik babonás rítusokban hittek, utóbb főleg őket fogták perbe boszorkányság vádjával. Akik legalább a gyakorlati tudást elsajátították, „cédulás” bábáknak hívták.

Igazán képzettnek pedig azok számítottak, akik külföldi egyetemeken szereztek oklevelet, ők sajnos kevesen voltak. Az orvoséhoz hasonló bábatáskával siettek házhoz, ebbe az előírás szerint bepakolták azokat az eszközöket, amelyek a szüléshez és a magzatvizsgálathoz kellettek, de orvosi fogót nem használhattak, komplikáció esetén doktort kellett hívniuk. Hivatalos vizsgát hazánkban a szülőágy mellett segédkező bábáknak 1748-tól kellett tenniük, a vizsgadíjat körmöci aranyban mérték.

A bábamesterség első hivatalos tankönyve is a XVIII. században jelent meg hazánkban. Mária Terézia ugyan elrendelte, hogy csak diplomát szerzett, vizsgázott bábák dolgozhatnak, de a tanulatlanság miatt valódi reformra kevés esély mutatkozott.

Igaz, hogy a bábák a pesti egyetemen tanulhattak, ahol az orvostanhallgatók is, de felvételi követelményként az 1800-as évek végén is csak az írni-olvasni tudást várták el tőlük, sőt néha még ettől is eltekintettek. Bábaképző intézet ugyan működött vidéken, így például Szegeden és Szolnokon is, de a kisebb településekre mégsem jutott képzett szülésznő. A rendszeres bábaképzés 1945-ben szűnt meg, onnantól az asszonyok csak egészségügyi intézményben szültek.

A bába fontos személy volt az orvost nélkülöző falu életében, az asszonyok hozzá szaladtak betegségükkel, illetve a nem kívánt terhességükkel is, ami visszatetszést keltett. Kéri Katalin kutatásai szerint baranyai lelkészek 130 éve arra panaszkodtak, hogy a bábák és kuruzslók „magzatveszejtéshez” segédkeznek, s az angyalcsinálás asszonyok és magzatok életét követeli.

A bábák a fogamzásgátlásra is kitanították a nőket, de a papok ezt bűnnek vették.

Krász Lilla kutatásaiból tudjuk: a bábaság intézménye azért is fontos, mert ez volt az első női foglalkozás, amelyet államilag oktattak, önállóságot és kenyérkeresetet ígért, így e hivatást művelni rangot jelentett. A bábának szánt pénzt egyes tájakon a keresztelőn gyűjtötték össze, máskor a baba első fürdővizébe dobták.