E héten, október 4-én volt az állatok világnapja – Szent Ferenc, az állatok védőszentjének emléknapja

Te csak úgy voltál. A négy lábon járó szeretet, a kedvesség, az összebújás, a vigasz és a boldogság, a séták mestere, a vendéget fogadó örömmámor, a gyerekeket kutyához szoktató tanár, a fóbiásokkal magadat és társaidat elfogadtató terápiás kutyus, az alváskor előszuszogó társ, a reggelik, ebédek és vacsorák lelkes résztvevője.

Immár hat hónapja, hogy elmentél.

Én meg nem találom a helyemet. Nincs kiért hazamenni, és aludni, enni se jó nélküled. Meg élni. Igen, leginkább az nem jó nélküled. A magam számára kitűzött gyászév fele már letelt, úgy gondoltam, hogy a halálod után egy évig Veled maradok. Azt hiszem, Téged is bántana, ha jönne egy vidám kölyökkutya, aki beköltözne az életembe, a helyedre, így hát maradunk együtt legalább jövő tavaszig. De nyugodt lehetsz, akkor sem feledlek majd, ahogy nem feledem Simonkát és Artúrt sem; most már három berni emléke kísér és vigyáz rám, míg csak élek.

E héten, október 4-én volt az állatok világnapja – Szent Ferenc, az állatok védőszentjének emléknapja ez –; a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem prédikált is nekik. Ezen azért, ugye, Sancho, egy kicsit mosolygunk, hiszen, bár nem lettünk szentek, azért mindketten elmondhatjuk: tökéletesen értettük egymást, beszélgettünk is reggeltől estig. Szent Ferenc a madaraknak prédikált, én meg Neked. Különösen séta közben, amikor is azt hitted, vadászkutya vagy, ezért aztán minden egyes fűszálat alaposan körülszagoltál,

ilyenkor a „gyere már Sancho, az ég áldjon meg” kezdetű prédikáció hangzott el, míg akkor, amikor előrerohantál, akkor meg a „várjál már” kezdetű könyörgés következett.

Az állatok világnapján persze nemcsak a kutyások – és a pillanatnyilag nem kutyások – gondolnak kedvenceikre, jó lenne, ha ilyenkor eszünkbe jutnának a földön, a föld alatt, a vizekben vagy a levegőben élő egy-, két-, négy- és soklábú, vagy lábatlan teremtmények. Ha minden nap október negyedike lenne, és sokkal többet foglalkoznánk az állatokkal, sokkal több figyelmet fordítanánk az ember jó, jobb és legjobb barátaira, akkor talán nem kellene annyi ártatlan életet kioltani, vagy nyomorúságos körülmények között tartani. És akkor kedvenceink akár azt is hihetnék, hogy minden nap születésnapjuk van…