'Alig tudtam uralkodni az elkeseredésemen, és miután elmentek, rosszul is lettem'

Kedves Ágnes!
Nagy bánatomban írom önnek e sorokat. 72 éves özvegyasszony vagyok, többféle betegséggel küzdök.
Szerencsére anyagiakban nem szenvedek hiányt: ha nem is vagyok gazdag, de mindenem megvan. A lányommal, a vejemmel és a két iskolás lányunokámmal nagyon jó a kapcsolatom. Most mégis a magánnyal kell hamarosan szembenéznem.
Felneveltük a lányunkat, diplomát adtunk a kezébe. A férje orvos, kedves, rendes ember, mindig is szeretetteljes volt a viszonyunk. De most beütött a mennykő. Bejelentették, hogy januártól Írországba költöznek: a vőm egy nagy klinikán kapott állást, s a lányom is jó munkára számíthat. Felváltva igyekeztek elmagyarázni, hogy ez mennyire jó lesz mindnyájuknak. Hát, nekik biztosan.
Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtam uralkodni az elkeseredésemen, és miután elmentek, rosszul is lettem.
Énvelem mi lesz? A férjem tíz éve meghalt, testvérem nincs, csak két barátnőm maradt. Valaha nagy társasági életet éltünk, de amióta egyedül maradtam, ezek a kapcsolatok leépültek. Ahhoz már megöregedtem, hogy új társat keressek. De annyira még nem vagyok öreg, hogy csak a halált várjam… Jó, tudom, a mai technika korában akár napi szinten is lehet a kapcsolatot tartani, de az mégsem ugyanaz. Az egészségi állapotom miatt nem vállalkozhatok hosszú utazásra, így egész évben várhatom majd azt a két hetet, amikor hazajönnek szabadságra…
A lányom ígér mindent, a napi kapcsolatot is. Én persze egy szóval sem panaszkodom neki, de nyilván tudja, hogy mit érzek.
Hát, így jártam az életem végére.
Ön szerint helyénvaló, hogy a család öregségére egyedül hagyja a szülőt?
Üdvözlettel: Mária


Kedves Mária!
Hát bizony, korunk nem kedvez az öreg szülőknek. Vége már a generációk együttélésének, mindenki boldogul, ahogy tud. Egyetlen érvvel tudom csak vigasztalni: ha a gyerekek az ország túlsó felében élnének, az sem lenne sokkal közelebb a mai világban, amikor fapados repülőgéppel olcsón haza lehet „ugrani”. De persze ez csak a látogatás, azzal még nincs megoldva az idős szülő orvoshoz kísérése, a bevásárlás, a segítés az ügyei intézésében. Szerencsére ön anyagilag rendben van, tehát fizetség fejében képes segítséget szerezni.
Én az ön helyében körülnéznék az idősotthonok világában is. Ha meg tudja fizetni, ma már vannak nagyon színvonalas, igényes otthonok, ahol a hétköznapi gondokat leveszik a válláról. Ott társaság, programok is lennének, nem kellene egész nap a szkájpot várnia. Ha elfoglalja magát, esténként boldogan beszélget majd a messze lévő családjával.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes