Ajándék - viszonzás nélkül?

Kedves Ágnes!
Tudom, hogy a téma nem túl jelentős az ebben a rovatban felvetett családi gondokhoz képest, engem mégis foglalkoztat, ezért is lennék kíváncsi a véleményére.
Katikával harmonikus, jó párkapcsolatban élünk már tíz éve, bár nem lakunk együtt. Neki három felnőtt gyermeke van, két fiú és egy lány. A lánya külföldön dolgozik, őt gyakran meglátogatja. Úgy érzem, jó viszonyt alakítottam ki a párom gyermekeivel.
Egy dolog azonban mégis nagyon zavar. Ha nem is vagyunk egy család, mégis fontosak számomra: minden születés- és névnapot számon tartok, s természetesen a karácsonyt is. Még a külföldön élő leánynak is küldök valami apróságot. Ő ezt illendően megköszöni, viszonozza. De a két fiú sohasem! Nekem ez nagyon rosszul esik. Nemcsak udvariatlanságnak tartom, hanem közönynek is.
Az meg különösen bánt, hogy amikor ezt felpanaszoltam Katalinnak, csak vállat vont: jó, akkor te se köszöntsd fel őket és kész! Szerintem nem ez az elintézési módja… Meg hát én nem sajnálom tőlük, csak jólesne, ha viszonoznák. Ennyi figyelmességet talán megérdemelnék, nem?
Üdvözlettel: István


Kedves István!
Valóban, az elemi udvariasság azt diktálja, hogy a felköszöntést, az ajándékot viszonozni illik. Felnőtt embereknél ez az elemi jól neveltség kérdése. Márpedig itt felnőttekről van szó. Az édesanyjuk helyében én biztosan lépnék ez ügyben.
De! Nem tudhatom és talán ön sem, hogy van-e valami e mögött. Ne vegye rossz néven, csak találgatok: talán ellenséges érzés a fiúk részéről? Netán tíz év után sem érzik igazán édesanyjuk társának és így jelzik? Remélem, hogy nem erről van szó, de érdemes lenne erről a párjával elbeszélgetni. Ha pedig ő nem reagál megfelelően, akkor tényleg hagyja abba a felnőtt fiúk felköszöntését. Az egyirányú figyelmességet nem érdemes fenntartani. Különben pedig István esetétől továbblépve: érdemes belegondolni a felnőttek közötti ajándékozás bonyodalmaiba. Különösen karácsonykor okozhat fejtörést, hogy kinek mit, s egyáltalán, kell-e? Nem vagyok híve annak, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot. Úgyis őket lepjük meg leginkább és a legtöbb pénzt is rájuk költjük. Számunkra a gyermekek várakozása és öröme a legszebb karácsonyi emlék. De azért a felnőtt családtagok is számítsanak! Egy könyv, színházjegy, különleges csemege, vagy akár csak egy cserép mikulásvirág is boldoggá teheti, aki kapja. Az én nagymamám például ilyenkor mázsaszám gyártotta csodás zserbóját, amiből csinos dobozokban mindenki külön kapott. Mert a karácsonyfa alatt egy kicsit valamennyien gyerekek leszünk újra…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes