Látást kaptak ajándékba

– Ugye, nem fog fájni? – kérdezi a hatéves Zita, miközben apró lábával egyfolytában kalimpál. Barátnője, Laura már túl van a komputeres vizsgálaton, őt Szünstein Mária szemészorvos vizsgálja tovább a szomszédos szobában.

Zita következik, illedelmesen beilleszti állát a megfelelő helyre, a komputer csipog, majd egy kis papíron kiadja az eredményt.

– Ebből bizony szemüveg lesz, de várjuk meg, mit mond a doktornő – Tóbiás Richárd, a Magyar Látszerész Szövetség elnöke megcirógatja a kislányt, majd hívja a következő pácienst.

A két gyerek a csapi Térségi Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium első osztályos tanulója, rajtuk kívül még 62 hátrányos helyzetű diák szemét vizsgálják meg. Faragó Zsolt igazgató kérte meg a szövetséget, hogy segítsenek. Egyre több tanár panaszkodik, hogy sok gyerek nem látja jól a hagyományos vagy a digitális táblát, gyakran fáj a feje, s mindennek egyenes következménye, hogy nem tud figyelni az órákon.

– Manapság könnyen kijelentik egy gyerekről, hogy hiperaktív, tanulási zavarral küzd, miközben előfordulhat: csupán egyszerű probléma áll a háttérben, mint a gyengénlátás. Egy gyerekszemüveg is több tízezer forintba kerül, ezt az itt tanuló gyerekek szülei képtelenek kifizetni. Nálunk alig van szemüveges diák, elsősorban a pénz miatt – hangsúlyozza az alig 180 lelkes település iskolájának vezetője. Bentlakásos intézmény, a gyerekek csak hétvégenként mennek haza, az ország több tucat településéről járnak ide. Közben sorra érkeznek a nebulók a vizsgálatra, de Zita még mindig bent csücsül.

Pupillatágítót csepegtettek a szemébe, még egyszer meg kell vizsgálni. Türelmesen várja, hogy leteljen a fél óra, miközben Laura már a keretek közül válogat, s boldogan választ ki egy rózsaszínűt. – Nézd, milyen szép! – mutatja felém fülig érő szájjal.

A Gyermekétkeztetési Alapítványnak és Tóbiás Richárdnak köszönhetően a gyerekek ingyen kapják a szemüveget. Az alapítvány két évvel ezelőtt indította el Szegények Patikája kezdeményezését, hogy a legszegényebb falvakban segítsék az ott élők gyógyszer- és tápszerellátását. Kiderült, hogy a legtöbbeknek a szemüveg beszerzése is gondot jelent.

– A rossz látás az életminőséget befolyásolja, a gyerekek iskolai lemaradása pedig az egész jövőjükre kihathat. Úgy döntöttünk, lépünk az ügyben – mondja Barát József, a GYEA programvezetője. – Felhívtam Richárdot, hogy szeretnénk elmenni az ország tíz legszegényebb településére, majd aztán továbbiakba is, hogy ingyen megvizsgáljuk és szemüveghez juttassuk a hátrányos helyzetű gyerekeket.

Rögtön rábólintott, ezer szemüveg elkészítését ajánlotta fel. Eddig jártunk Ózdon, Csenyétén, Bátmonostoron, több mint tíz településen kétszáz gyerek kapott szemüveget. Nehéz olyan szakorvost találni, aki hajlandó távoli településekre ingyen elutazni, és egész nap gyerekeket vizsgálni – ez a legnagyobb probléma.

Szünstein Mária háziorvos barátnőjétől értesült a kezdeményezésről, ez a harmadik település, ahol a szaktudásával segít. A 175 kilométerre fekvő Mohácsról érkezett.

Egy nap szabadságot vett ki azért, hogy eljöhessen a csapi gyerekekhez. A kis zalai településre nem vezet autópálya, több mint három óráig tartott az út. De a mosoly egy percre sem tűnik el az arcáról, dicséri, biztatja a gyerekeket, miközben rohan a szemcseppért, a kisebbeknek mutatja a táblát, hogy melyik számokat olvassák, vizsgálja a térlátást, próbálja az egyre erősebb dioptriákat, akiknek szemüveg kell. Nagy teher a szülőknek, hogy 2010 óta a tb-től (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől) csak hat dioptria felett jár támogatás a gyerekszemüvegre. Van olyan optikai bolt, ahol olcsóbb a szemüveg, de egy kis településről nem könnyű eljutni a városba, s feltérképezni az üzletek kínálatát. Minden fillér számít, hiszen ezeknél a családoknál sok szülő munkanélküli vagy közmunkás.

Közben kiderült, hogy Zitának háromdioptriás szemüvegre lesz szüksége: alig várja, hogy élesen lássa a világot. A kicsiknél még ez az elsődleges szempont, a nagyoknál már a hiúság is belép a képbe. Így van ezzel az ötödikes Patrik is, aki a könnyeivel küszködik, amikor megtudja, hogy szemüveges lesz. – Senkinek nincs az osztályban, ez nagyon ciki – mondja elcsukló hangon, és közli Tóbiás Richárddal, hogy neki egyik keret sem tetszik. Pedig több tucat divatos darab kandikál ki a díszes dobozokból, társai is győzködik Patrikot, legalább egyet próbáljon fel. Már a hetedikesek érkeznek, a lányok egy része úgy csap le a keretekre, mintha divatos ékszereket látna. Felpróbálnak egyet-egyet, pózolnak, s abban reménykednek, hogy a vizsgálat után kiderül, szemüvegesek lesznek.

Patrik döbbenten nézi őket, és pár perc múlva kiválaszt egyet. Hamarosan hordhatja is. Richárd a kereteket elviszi a fővárosi műhelyébe, ahol belecsiszolják az üvegeket, majd postázzák az iskola címére.

Patrik szülei nem tudnák kifizetni az ilyen hirtelen kiadást, pedig mindent megtesznek a kisfiúért, aki egyedüli gyerek. Az édesanyja, Szabó Bernadett népi iparművész, húszévesen agyvérzést kapott. Leszázalékolták, újra kellett tanulnia beszélni, írni, olvasni. Havi 69 ezer forint rokkantsági ellátást kap. A férje 47 ezret, őt agyi infarktus érte. Bernadett időnként eljár takarítani, a férje meg ügyelőnek egy kalandparkba.

A kertjükben megtermelik a legszükségesebbeket, de így is nehéz a megélhetés. Kérdezem, mi lesz, ha a jövőben tovább romlik Patrik szeme, és új szemüveg kell neki? – Ha kell, hónapok alatt összekuporgatjuk a szükséges pénzt – mondja Bernadett. – De most jön a karácsony, összeomlottunk volna egy ilyen kiadástól.

Boldogok vagyunk, hogy ekkora segítséget kapunk, ugyanakkor elmondhatatlanul szomorúak, hogy rászorulunk.