Segítsünk egymáson

Török Tímea a 3780 Balajt, Fő út 85. címről írt (e-mail címe: [email protected]): „Egy kis borsodi faluban élek négy gyermekemmel és élettársammal. Nagyon nehéz errefelé munkát találni, ha meg mégis van, akkor megoldhatatlan a bejárás. Így marad a közmunka, ami ugyan több a segélynél, de így is egyik napról a másikra élünk. A cukorbetegségem miatt sajnos a gyógyszerek is sok pénzt elvisznek. Ezért fordulok önökhöz: ha tudnak bármiben segíteni, esetleg ruhát, tartós élelmiszert vagy bármi mást nélkülözni, szívesen fogadnánk a gyermekeimmel. Hatalmas örömünk lenne így karácsonyra. A kis házikó, amiben lakunk, szintén javításra szorul, legfőképpen a tető. És ebből a jövedelemből, amit kapunk, nem tudom mindezt kifizetni.  Három nagyobb gyermekem felsőoktatási intézményekben tanul, a kislányom még általános iskolás. Mindez szintén nem kevés költséggel jár. Gyermekeim adatai: két nagy fiam 180 centiméter magas, a súlyuk 80 kilogramm, a lábuk 43- 44-es; a nagylányom 170 centi magas, a súlya 65 kiló, a lába 39- es; a kislányom magassága 145 centi, ő 45 kiló és 35-36-os cipőre van szüksége. Előre is köszönök minden segítséget, támogatást!”

Ujhelyi Lászlóné a 4900 Fehérgyarmat, Ady Endre u. 3., III. emelet 3. címről küldött levelet: „Egyedül nevelem nyolcéves kislányomat. Egy hónapos volt, mikor meghalt az édesapja, azóta is nehéz anyagi  körülmények között élünk. Örülnék, ha kaphatnánk tartós élelmiszert és a kislányomnak karácsonyra játékot.”