Apák ellenszélben

„Miként lehetséges, hogy amikor egy állatot megrugdosnak az utcán, az közfelháborodást kelt, míg ha egy gyermeket bántalmaznak, az eset fölött mindenki szemet huny?” – fogalmazta meg a kétségeit egyikük. (A panaszát azért közöljük név nélkül, mert nem szeretnénk személyeskedésbe bonyolódni, viszont az eset közérdeklődésre tart számot.)

A férfi a közelmúltban egy óvodáskorú kislányon, akit keresztapaként rendszeresen látogat, furcsa foltokat vett észre. Olyan nyomokat, melyek bántalmazásra, rángatásra utalnak. Amikor megkérdezte a kicsit, mitől kék-zöld a bőre, ő úgy felelt, mintha betanították volna, hogy mindent fogjon rá az óvodában verekedő fiúkra. Olvasónk úgy érezte, hiába sejti, hogy elhanyagolják, bántják és szidalmazzák a kicsit, távoli rokonként nincs beleszólása a dolgokba. A gyermeken pedig látszott, hogy szorong, nyugtalan, éjszaka újra bepisilt. A szűk család azonban „összezárt” az ügyben, tagadták, hogy bármi probléma lenne, a gyermekvédelmi hatóságok pedig nekik hittek. A férfi a szavai szerint azt kockáztatta: ha próbál utánajárni a bántalmazás gyanújának, eltilthatják a rokon kislánytól, aki pedig kötődik hozzá. Így inkább úgy döntött, továbbra is a lehető legtöbb időt tölti vele, és próbál neki minél több szeretetet, megértést adni. Közben pedig reménykedik, hogy nem fedez fel rajta újabb ütésnyomokat.

A levél másik szomorú története egy örökbefogadó apáé, akitől elvált a felesége, és az asszony kapta meg az addig közösen nevelt gyermeküket. Az elvált férfi ma már úgy érzi, a volt felesége szándékosan elidegeníti tőle a kislányt. A kicsi igyekszik megfelelni a sokszor kiegyensúlyozatlan, türelmetlen anyának. Az egyre ritkább láthatásokon a gyermek már nem meri kimutatni a valódi érzelmeit, és úgy viselkedik, mintha megfélemlítették és „beprogramozták” volna. „Miért hiszik, hogy egy apa nem tud felnevelni egy gyermeket? Miért alakult ki ez a hibás nézet? Miért kell egy férfit koholt vádak alapján meghurcolni?” – töpreng az apa. Főként attól tart, hogy az elidegenítésnek súlyos következményei lesznek, hiszen az örökbe fogadott gyermeknek is szüksége van apára. Ahogyan a válások esetében lenni szokott, itt is félő, hogy a békétlenségnek a kislány issza meg a levét. „Minden gyermeknek kijár az őt megillető tisztelet és szeretet, de mit tegyünk, ha nem tudjuk ezt megadni, mert az anyák nem engedik” – aggódik a két férfi.

Szívesen vennénk, ha mások is megosztanák velünk a tapasztalataikat, esetleg segítenének kiutat mutatni azoknak, akik szenvednek a tehetetlenségtől.