Kell egy kis ebédszünet

Képtelenség, hogy nincs időd enni! Régen az emberek délidőben még aratáskor is fogták az otthonról hozott batyujukat, s leültek az árnyékba falatozni, aztán megittak rá egy flaska vizet. Nem két perc alatt befalták, hanem komótosan megették az ebédet, beszélgettek. Pedig nem lehet azt mondani, hogy ne sürgette volna őket az idő – okított nagyanyám, amikor megkérdezte, mit ebédeltem aznap, s a válaszom csak ennyi volt: semmit.

Szüleink még emlékezhetnek az üzemi konyhák időszakára, amikor – az oktatási intézményekhez hasonlóan – a nagyobb vállalatoknak is volt saját konyhája, étterme vagy étkezdéje. Nem volt kérdés, eszik-e a dolgozó vagy sem, közös programnak számított az ebédelés. Többféle meleg ételből lehetett választani, s igencsak jó áron. A rendszerváltozás után nemcsak a vállalatoknak, hanem az étkezdéknek is bealkonyult, s ahol még tartotta magát egy-egy üzem, ott a létszámleépítések miatt vált gazdaságtalanná a konyha működtetése.

Megjelentek a színen a közétkeztetési cégek, de sokan inkább otthonról viszik a házi kosztot kis dobozkákban, amit a mikrohullámú sütőre zsugorodott kiskonyhában megmelegíthetnek. S akad, akinek marad a rohanás, az állandó időhiány, ezért aztán egy-két sajtos pogácsánál több nem jut a gyomrába.

A profession.hu portál megismételte három évvel ezelőtti felmérését, s eszerint sokat javultak a hazai munkavállalók étkezési szokásai. A húszas éveikben járó dolgozókra jellemzőbb, hogy naponta kétszer vagy többször is étkeznek a munkahelyükön, míg az 50–59 évesek körében a legmagasabb azok aránya, akik nem szoktak ott, illetve munkaidőben enni.

A legnépszerűbb munkahelyi étkezés továbbra is az ebéd, a dolgozók 84 százaléka eszik délben. A válaszadók csaknem kétharmada otthonról vitt ételt fogyaszt. Az ebédszünet megtartása hatalmas javulás a három évvel ezelőtti helyzethez képest: akkor a dolgozók 40 százaléka munka közben kapott be néhány falatot. Némileg emelkedett, de még mindig igen alacsony azok aránya, akik vendéglátóhelyen ebédelnek (6-ról 10 százalékra nőtt), vagy ételfutártól rendelnek (9 százalék). Ezek a szokások továbbra is a magasabb végzettségűekre és a fővárosban élőkre jellemzőek.

A fenti adatokat érdekesen egészíti ki, hogy a válaszadók 63 százaléka saját bevallása szerint az átlagnál nagyobb hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra, legalább ugyanennyien tanulmányozzák át az élelmiszerek címkéit, 69 százalék pedig nemcsak figyel az elfogyasztott mennyiségre, hanem többet is hajlandó fizetni az egészségesebb táplálékért.