Négylábú celebek a sikerlistáról

A kutya látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagy!
A macska is látja,
hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagyok!


– És ez pontosan így is van – mondja Fenevadova, vagyis PusziErzsi gazdája, Homonnay Gergely. – Akinek van macskája, az hamar rájön, hogy ezek a lények a személyi kultusz megszállottjai. Ha valamit akarnak, annak úgy kell lennie, és kész. Ezért aztán ő a gazdám, főleg, amióta irodalmi munkásságának eredményeként lassan már el is tart engem. Sajnálatos módon észrevettem, ha én írok ki valamit a Facebookra, elolvassák öten, ha Erzsi, azt alaphangon is tízezrek látják.

– Kit tisztelhetünk őmacskaságában?

– Mutatkozzon be ő maga: „Erzsébet Fenevadova vagyok, 2010. szeptember 1-jén születtem Szigetszentmiklóson. Apám, a pornósnevű Eros Blackdiamond még ma is vígan gyártja testvéreimet, anyám sajnos már nem él. Három hónaposan, karácsony előtt választottam ki Gergelyt emberemnek, és ezzel elindult a karrierem. Mára Magyarország legbefolyásosabb macskája, bestsellerek bundás múzsája, igazi véleményvezér-macska lettem. Írhatsz is nekem, de vigyázz, pár szabályt be kell tartanod. Például soha nem tehetsz megjegyzést a súlyomra, vitatkozni tilos, kizárólag a dicsőítő kommenteknek van helyük, és a legfontosabb: minden hozzászólás után úgy köszönj el, hogy Puszi, vessző, és a keresztneved. Ha a szabályokat nem tartod be, vigyázz, mert eljár a mancsom! Puszi, Erzsi!”

– Miért igényli a puszizást?

– Erzsi oldala azért jött létre, hogy jól érezzük magunkat. Mindenki elmondhatja a véleményét, de köszönni kell! Ez tompíthatja a vitát: ha egy szöveg végére azt írjuk, hogy „Puszi, Sanyi”, akkor nagyobb az esély, hogy nem gyűlölködnek a kommentelők. Erzsi szociálliberális macska, de azért vannak szabályai, amiket be kell tartani, különben anarchia lesz.

– És ha valaki mégsem köszön el puszival?

– Két lehetősége van. Vagy kitiltja Erzsi az oldaláról, vagy írnia kell egy szabályos rímképletű, megbocsátásért esedező szonettet. Ezt egyébként meglepően sokan meg is teszik.

– Erzsi a szonettek rajongója lenne?

– Legfeljebb, ha az a szonett a tonhalról szól… Amíg nem lettem újságíró és Erzsi íródeákja, tanárként tapasztaltam, hogy a magyar irodalomoktatás katasztrofális. Erzsinek viszont van egy missziója, hogy tanítson, hogy kinyisson világokat, hogy például a kedvéért nézzenek utána az emberek, mi az a szonett. Mert akkor rátalálnak Petrarcára és Shakespeare-re, amivel nemcsak gazdagabbak lesznek, de talán kedvet kapnak az olvasáshoz is.

– Kit tisztelhetünk Homonnay Gergelyben?

– Angol–német szakos bölcsészként, még ötödévesként kezdtem tanítani, de a diploma után beálltam egy ausztrál céghez, ahol két hét semmittevés után azon gondolkodtam, hogy mikor vágjam fel az ereimet. Újabb állások után kezdődött az újságíróskodás. Először egy fotóügynökségi, gyakornoki meló, semmi pénzért, majd következett egy havilap. Voltam rovatvezető, kreatív szerkesztő, forgattam tévének bulvármagazint, és azt hiszem, a helyemen vagyok: ma is újságot írok. Szeretem a munkámat, és el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.

– Miközben persze mást csinál… Például erzsis könyveket ír. Aztán létrehozott egy komoly honlapot ennek a cirmosnak, ahol olvashatóak Erzsi okosságai, van macskás társkereső oldal, kiderül, ki a hét dolgozója, válaszolnak butácska kérdésekre, saját cicász (macskadoki) ad választ örömre-bánatra, mindenfajta közügyeket is kitárgyalnak, s végül működtetnek egy webshopot, ahol a könyveken kívül mindenféle erzsis póló, naptár is kapható. Ez már maga a brand?

– Nem fogja elhinni, amikor először mondta valaki, hogy ebből pénzt is lehetne csinálni, hogy Erzsiből brand lett, azt sem tudtam, miről beszél. Az első könyv sikere után úgy gondoltam, hogy ha lesz egymás után három olyan hónap, amikor Erzsi több pénzt keres nálam, akkor felmondok a magazinnál. Tavasszal jött el ez a pillanat. Azóta félállásban angolt tanítok egy középiskolában, cikkeket írok szabadúszóként, de bevételeink legnagyobb részét már Erzsi kaparja össze.

– Hogyan kezdődött ez az egész?

– Amikor egymásra találtunk, ahogy kell, én is elkezdtem feltölteni a fotóit az én oldalamra. Később rájöttem, lehet, hogy nem mindenkit érdekel naponta tucatnyi macskás fotó, úgyhogy inkább készítek neki egy saját honlapot. A nagy áttörés kétségtelenül az volt, amikor meglépett otthonról, én pedig 100 ezer forintos nyomravezetői díjat ajánlottam fel érte. Ennek komoly híre lett, s amikor előkerült, onnantól nem volt megállás.

– Ha jól látom, Erzsi egyre jobban beleveti magát a közéletbe. Netán politikusnak készül?

– Azt hiszem, lenne esélye bekerülni a parlamentbe, hiszen a Kétfarkú Kutya Párt is oda készül. Erzsi nagyon karizmatikus vezető, szerintem fel lehetne rá építeni egy pártot. A rajongók azt írják, hogy szavaznának rá, sőt felajánlják, megszervezik az alapszervezeteket. Még korábbi parlamenti képviselők is jelentkeztek, hogy belépnének a pártba. Egyetemi tanárok, közéleti személyiségek is jelezték, látnak fantáziát benne. Talán ezért is lett harmadik könyvének a címe: Az elnökasszony – a bundás választás.

– A leendő elnökasszony milyen oldalon áll?

– Azt hiszem, ellenzéki. Talán nem véletlen, hogy kitiltották a TV2-ből is. Úgy látszik, Erzsi nyávogása messze hallik, mert jelentkezett egy cég, hogy hét számjegyű(!) összeget ajánl, ha a választási kampány négy hete alatt Erzsi nem politizál. Megmondtam nekik, hogy ebbe a világon senkinek nincs beleszólása, majd Erzsi eldönti, miről ír az oldalán. Nem is lett szerződés a dologból… De vannak egyéb közéleti szereplései is. Például évek óta részt vesz a melegek felvonulásán, az idén már 150 embert vitt magával. Az Élelmiszerbanknak egyetlen nap alatt 600 ezer forintot gyűjtött, annyit, amennyit egyetlen kétlábú celeb sem kalapozott még össze: ez több mint 9000 élelmiszercsomag! De volt már véradásra szóló felhívásunk is – hosszan kígyózott a sor –, legutóbb pedig egy hajléktalan nőnek segítettünk, aki utcára kerülése óta is visszajárt etetni elhagyott cicáját. Az ilyenekre vagyok igazán büszke. Amúgy, azt hiszem, bizonyos fokig megmentette az én életemet is.

– ?

– Tavaly nyelvrákot diagnosztizáltak nálam. Bezárkóztam a lakásba a macskával, még a telefont se vettem fel. Meg voltam zakkanva, eljutottam odáig, hogy köszönöm szépen, ebből a vegetálásból nem kérek. Egy dolog azonban visszatartott: mi lesz nélkülem Erzsivel? Nem fontos, mekkora sztár, ha senki nem ismerné, akkor is felelősséggel tartoznék érte. És sokat számítottak a miatta kapott bátorító üzenetek; amikor egy vadidegen azt írja, hogy szeret, az azért hatással tud lenni rád. Ma már minden rendben, de Erzsi és a támogatók nélkül nem tudom, hogyan vészeltem volna át ezt az időszakot.

– Mióta ír Erzsébet?

– Tavaly jelent meg a bemutatkozó kötet, a Puszi, Erzsi! – a világ macskaszemmel. Akkora siker lett, hogy karácsonyig két utánnyomásra volt szükség belőle. A folytatás lett az Erzsi bölcsességei, ami hét témakörben 49 életvezetési tanácsot kínál mindenkinek, s ebből is utánnyomásra van szükség. December 15-én jelent meg Az elnökasszony – a bundás választás, Erzsi kalandjainak a folytatása.

– Mit csinál az elnökasszony, amikor éppen nem Fenevadova?

– Gyanakszik. A múltkor például kifejtette, hogy a lakás az ő territóriuma. És ha kizárom a fürdőszobából, idegállapotba kerül, mert ki tudja, hogy mit csinálok akkor odabent? Simán gondolhatja például, hogy egy másik macskával barátkozom. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha az alomtálcáját használnám a WC helyett? Sosem lehet tudni… 

*

Végül egy kedélyes búcsúüzenet a kétlábúaknak, Fenevadova módra:
„Neked csak egy életed van, ezért vigyázz, hogyan éled. Akik ugyanis nem szeretik a macskákat, a következő életükben takarmányegérként fognak újjászületni.”
Jó lesz hát vigyázni…


Demény vagyok. Kötsög. Vizslablogger és véleményvezér. Egy diktátor. Gazditréner és kutyaéletmód-tanácsadó. Celeb. Pontosabban: celEB. Mém. Ikon. Vizsla.


A rá jellemző végtelen szerénységgel kezdi bemutatkozását saját internetes honlapján a Demény névre (olykor) hallgató, ámde sajnálatos módon „kötsög” módra viselkedő hősünk, akinek jelenleg 61 ezer rajongója követi napról napra a világról és elsősorban saját magáról szóló bejegyzéseit. (Megjegyzendő: ez a 61 ezres szám egy kétlábú és állandóan a tévékben mutogatott celebnek is becsületére válna.)

– „Még hogy ti, kétlábúak okosak vagytok. Meg odavagytok, ha beszéltek angolul vagy oroszul, de kutyául bezzeg alig értetek. Most komolyan, hogy lehet úgy élni valakivel, hogy azt se tudod, mit akar, mitől lenne boldog, és folyton, de folyton félreérted, amit mond? Mi ez, házasság???”

Talán ebből a pár mondatból is kiderül, hogy nem könnyű ezzel a vizslával interjút készíteni. Nagy valószínűség szerint el sem jönne. Ha mégis, jobb esetben hátat fordítva lefeküdne, rosszabb esetben hátat fordítana és elmenne. Pedig Demény, egy új fogalmat alkotva: a deményizmust megteremtve jelent meg néhány éve a magyar irodalomban sajnálatosan szerény helyet elfoglaló írókutyák között. Vagyis, hogy megismerjük e négy lábon járó írófejedelmet, gazdájához: Magos Judithoz fordulok.

– Honnan e névremek?

– A Demény a Demjén régies változata, én már ezzel kaptam meg őuraságát a Futrinka Egyesülettől. Ahol három fajta mentésére szakosodtak: magyar vizslát, német dogot és tacskót segítenek új gazdához, illetve dolgozik egy hátrányos helyzetű, keverék kutyákon segítő csoportjuk is. Évente nagyjából félezer kutyának adnak új esélyt, e félezer négylábú egyike volt Demény is. Hat éve történt: az egyesület megkért, hogy egy német dogot hozzak el Pestre. Mi sem egyszerűbb, gondoltam, és egy barátnőmmel nekivágtunk az útnak.

Akkoriban egy Renault Twingóm volt, aki nem ismerné, ez egy kétajtós apróság. No, ebbe kellett beszuszakolni magunkat, a hatalmas dogot, de ha lúd, legyen kövér alapon megkértek, hogy ugyan vigyünk el még egy vizslát is.

Ő volt Demény, aki akkor még igyekezett elrejteni kötsög mivoltát, inkább a nyakamba ugrott, és azóta onnan le se száll.

A mindent eldöntő pillanatról Demény is megemlékezik egyik könyvében, imigyen:

– „Ezt az amúgy tökre szexuális nevet adta nekem a Futrinka Egyesület, mikor gondozásába vett. Eredetileg Fickónak hívtak, de már nem emlékszem rá, ahogy nem emlékszem a családra sem, amelyik így nevezett, csak arra emlékszem, hogy elütött az autó, meg rácsokra, meg Gazdi fehér tornacipőjére, mikor értem jött.”

– És mitől lett kötsög?

– Mert gyalázatosan viselkedik, gyakorlatilag minden szörnyűséget elkövet, amit a kutyások amúgy szeretnének elhallgatni. Ő viszont büszkén viseli, sőt hirdeti kötsögségét, ami összefoglalva így nemesedett életelvévé: kakaizmus, töpizmus, békászás, utazás, tanítás.

– Haladjunk talán sorban. Kakaizmus?

– Szerintem ne borítsuk ki lapja olvasóit, maradjunk annyiban, hogy szenvedélyesen kutatja és teszteli az emberi végterméket.

– És miért nem kutyatársai maradékát tünteti ki figyelmével?

– Talán azért, mert a kutyagumit illik összeszedni. De az emberét…

– Milyen tulajdonságot tisztelhetünk a töpizmusban?

– Idéznék tőle: „A gazdik nem tökéletesek, hogyan is lehetnének, hiszen nem kutyák. De épp ezért a bénaságért, ezekért a kedves hibákért lehet őket annyira szeretni. Meg persze a töpörtyűért. Főleg a töpörtyűért.” Vagyis, ha nincs nálad töpörtyű, ne reménykedj, hogy bármit is csinálna a kedvedért.

– A békászás?

– Az egy nagy szenvedély, tegyük hozzá, mint minden igazi szenvedély, ehhez sem tartozik gyakorlati siker. Vagyis imád(na) békászni, a Tisza mellett van egy kis víkendházunk, oda járunk, de minden más tó, folyó, pocsolya is szóba jöhet. Ne mondja meg neki, de teljesen béna, a békák röhögnek rajta.

– Az utazás, mondjuk, rendben van, de mit kell értenünk Demény tanítása alatt?

– Irodalmi munkásságát. Ami áll eddig három könyvből, megszámlálhatatlan kinyilatkoztatásból és a már említett internetes naplójából.

– Én persze készséggel elhiszem, hogy Demény simán odaül a számítógép mellé, de azért csak kellett valaki, aki ugatását serény íródeákként papírra vetette…

– Ez a szerep nekem jutott. Ezért a könyveken megjelenik az én nevem is, természetesen kisbetűvel, mintegy jelezve, hogy azért van hozzájuk némi közöm…

– Mindig író akart lenni?

– Mindig grafomániás voltam. Ugyan magyartanár lettem, de írásban szerttem volna igazán jó lenni. Amikor romantikus kamasz voltam, elképzeltem, hogy dedikálom majd a verseskötetem a Nagy Szerelemnek, aki nem lehetett az enyém. Versek helyett most a kutyám ugat a világra, hogy mit csinálunk rosszul mi, kétlábúak, s főleg: mit csinálok én rosszul. Bár talán nem csinálok nagyon rosszul mindent, mert végül minden oda vezetett, ahol lennem kell: ide.

– Ha jól csalódom, karácsonyra jelent meg harmadik közös művük, amely a Demény bölcsességei címet viseli, és ötven megdönthetetlen bizonyítékot tartalmaz arról, hogy a kutyák okosabbak az embernél.

– Ebben Demény nem is csak kísérletet tesz arra, hogy bebizonyítsa, nem az ember a teremtés koronája, hanem a deményista elvek mentén teszi egyértelművé, hogy a kutyák messze az ember felett állnak. Ez talán így foglalható össze kötsög módra: „Amint végre elfoglalom méltó helyem a világ irányítóközpontjában, mindenki póráz nélkül lesz, és kakát eszik! Mindenki.”

– A korábbi kötethez társasjáték tartozott…

– Az volt a Kóbor kalandjaim, illetve a Gazdáskodj okosan! társasjáték. Ami a Kóbor kalandokat illeti, ebben Demény visszatekint a múltba, ezért lett ez a kötet a kezDEMÉNY, s elmeséli azokat a történeteket, amelyek végén mi ketten találkoztunk. Ahogy Demény mondja: „Kóbor kalandjaim mesélem el, úgy, ahogy történt, tökre nem színezem, meg semmi fantázia, csak a puszta valóság. Tényleg harcoltam a macskamaffiával, tényleg loptam libát, és igen, volt némi entyempentyem is egy szőke hosszúcombúval…”

– És hogyan kell okosan gazdáskodni?

– Ez egy deményista kalandjáték a felelős gazdinevelésért. Fogadj örökbe egy négylábút, és juttasd el a Boldog Gazdás Kanapéra! A játékmező maga az élet, a menhelytől a kanapéig tartó út. Hat kutyafigura indul neki a kalandnak, amelyet töpikártyák, kvízkártyák bonyolítanak, no meg a dobókockán múló szerencse. Ami, tudjuk jól, a menhelyes kutyáknak nagyon is szükséges… Az első könyvünk volt a bejelentkezésünk, ezért is lett a címe: Most én ugatok. Íme, a visszafogott ajánlás: „A kétlábúak elég kiszámíthatatlan, ingatag lények, de ha megfelelően tudjátok kezelni, akkor könnyedén az uralmatok alá hajthatjátok őket. Ahogy én az egész világot… Ez egy alapmű. EL FOGOD OLVASNI. ALAP.”

– Hogyan telnek Demény munkás hétköznapjai?

– Társaságban. A csapat jelenleg a következő: van ugyebár ő, aztán van az első vizslám, Max, a 12 éves Nagy Testvér. Max kölyökként került hozzám, ezért számára természetes, hogy én öröktől fogva létezem. Demény azonban menhelyről érkezve egy ragaszkodó kutyus, de ezt nehogy leírja, mert megöl, ha kiderül: a macsó álarc mögött egy érzelmes szív dobog. Kettejük főnöke: Iván Fjodorovics Karamazov, egy vörös macsek. Demény szerint: „A falkám legnagyképűbb tagja. Ő egy elkényeztetett kis kedvencnek hitte magát, aki bármit megtehet, aztán be kellett látnom, hogy igaza van. Beleehet a kajámba, rám fekhet, felpofozhat, és életben hagyom. Úgy játszunk, hogy ő lesből felpofoz, elszalad, én a nyakánál fogva áthúzom a lakáson, közben ő visít, aztán felpofoz, elszalad, én utána, és a többi. Ivánt bírom, de szerintem tök alap, hogy néha cserélgetjük az elhasználódott macskáimat.”

– Mit mond Demény? Készül újabb kötetre?

– Most a könyv mellé egy naptárt is piacra dobott, azzal foglalkozunk. Meg azzal a hihetetlen közösséggel, amely körénk gyűlt. Segítünk kutyás menhelyeken, elhagyott négylábúakon, legújabban pedig az elhagyott nagymamáknak gyűjtünk, hogy legalább karácsonytájt jusson nekik is egy kis fény. Persze remek dolog a könyv, de ha mindent összeadok, akkor a legjobb ez a közösség. Hogy így egymásra találtunk.

*

Az egyik legfrissebb blogbejegyzés egy teszt, amit, ha kitöltesz, megtudhatod: mennyire vagy vizslás. Az én eredményem: „Te nem vagy normális. Neked a vizsla a kutya, sőt neked a vizsla a minden.” (Ne szóljanak Deménynek, de én berni pásztoros vagyok…)


ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
SZÜCS GÁBOR