Jogi esetek: Élettárs vagy sem?

A nő a mintegy tíz év alatt elvégzett háztartási munkáját 4,5 millió forintra taksálta, 2,5 millió forintra pedig az általa végzett beszerzések összegét. Azzal érvelt, hogy amíg ő az idejét a háztartás vezetésére, a jövedelmét pedig a bevásárlásra fordította, a férfi komoly megtakarításokra tett szert. A régi Ptk. (mivel az élettársi viszony idején még az volt hatályban, ezért azt kellett alkalmazni) kimondja, hogy az élettársak a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont, és a háztartási munka a szerzésben való közreműködésnek számít.

A férfi azzal védekezett, hogy a házimunkát ellentételezte azzal, hogy ajándékokat adott a nőnek, vasárnapi kirándulásokra vitte és pénzt is juttatott neki. A bevásárlások közül csak a kisebbeket intézte az asszony, a nagyobbakat ő fizette. Ráadásul, ha már minden fillérről el kell számolni, akkor számításba kell venni, hogy a nő az ő házában lakott, és a rezsit is teljes egészében a férfi fizette.

A bíróság arra a meglepő döntésre jutott, hogy a nőnek nem jár semmi a férfitól, mégpedig azért, mert ők ketten nem voltak élettársak. Az élettársi kapcsolatnak ugyanis három lényeges fogalmi eleme van: az érzelmi kapcsolat, az együttélés és a közös gazdálkodás. Ebben az esetben a legutóbbi feltétel nyilvánvalóan csak a legszűkebb körben, a napi betevő beszerzésében érvényesült.

A közös gazdálkodás ténye azonban csak akkor állapítható meg, ha a felek a közös célok érdekében együttműködnek, és a jövedelmüket közös célra használják fel.

Mivel itt a felek ilyen értelemben végig külön kasszán voltak, a nő például nem is kapott pontos képet a férfi vagyoni viszonyairól, ezért nem mondható, hogy közösen gazdálkodtak volna. Tehát csak a szó köznapi értelmében voltak élettársak, jogi értelemben nem.