Jogosítvány nélkül hajt

„De miért?” – kérdezi ezredszer is a kisfiú a hurutos köhögésre bevethető szerről, s mi betéve tudjuk, melyik készítményről van szó. Piaci elemzések szerint a tévében sugárzott, illetve a nyomtatott sajtóban megjelenő gyógyszerhirdetések a leghatékonyabbak: részben azért, mert ezeken a csatornákon jutnak el az üzenetek az egészségügyi panaszokkal bajlódó idősekhez.

Amúgy a műfaj elég régi keletű. Már az 1800-as években hirdetésekbe botlott az újságolvasó.

A patikusok saját készítésű labdacsokat ajánlottak „szamárhurutra”, székrekedésre, illetve májbajokra. Nagy keletje volt a fogfájás elmulasztását ígérő különféle „fogszivarkáknak” is.

Hihetetlen, de a kínzó fogfájásra ajánlott egyik olcsó csodaszernek az I. világháború kezdetéig a kokainos cukorka számított, amit nyíltan reklámoztak, s gyerekeknek is ajánlották, mondván, ettől önfeledten játszanak majd az udvaron. A fogak háziorvosaként kínálta magát az „egyetlen radioaktív fogkrém és szájvíz” is, amely azt ígérte, a foglazulással is 2-3 hét alatt elbánik. Egy gyöngyösi patikus pedig állította, hogy a fogpora „az üres fogak által okozott legnagyobb fájdalmat gyakran azonnal megszünteti”.

A legtréfásabbak a székrekedés elleni küzdelemben bevetett szerek hirdetései, a máig legismertebb:

„Amíg ön alszik, a Darmol dolgozik”. „Jubilálhat, de ne feledje, csak akkor öröm az ember élete, ha rendes az emésztése” – állt egy másik hashajtó plakátján. „Jogosítvány nélkül hajtja, az egészségét rendben tartja” – ez pedig a Hunyadi János keserűvíz vicces reklámja volt. A háborús idők igényeihez igazodva műkezeket és műlábakat – ahogyan ma mondjuk, gyógyászati segédeszközöket – is hirdettek a lapokban, „elegáns, könnyű járást” ígérve. Az egészségnevelést másképpen képzelték, mint ma: a kisgyermekeknek kifejezetten ajánlották a kólát, és arra buzdítottak mindenkit, hogy egyen több cukorkát.

Hogy mi az idegesítő, az is sokat változott egy évszázad alatt. Az 1900-as évek elején Amerikában munkanélkülieket használtak reklámhordozónak: óriási ásványvizesüvegnek beöltözött férfiak járkáltak az utcán, és a termék nevét meg az árát kiáltozták. Ennél a tévé azért jobb, azt legalább kikapcsolhatjuk…