JÖVŐ ÉV ELEJÉTŐL több száz önkormányzatnak kötelező valamilyen ellátási formát létrehoznia a három év alatti gyermekek számára. A minibölcsőde a legnépszerűbb: Lőkösházán jártunk, ahol tavaly szeptember óta közmegelégedésre működik ilyen intézmény.
Kép: Lökösháza, 2018. február 06. Minióvodások a Lökösházán. Fotó: Ujvári Sándor
Nagy a jókedv a lőkösházi óvodában: a vándormozis bácsi éppen az utolsó mesét vetíti. A gyerekek ismerik a dalt, énekelnek, ugrálnak. Egy épületben van a minibölcsőde az óvodával, természetesen a bölcsisek is nézik az előadást. Mint ahogyan egy másik utazó művész produkcióját is nagyon kedvelik, aki interaktív gyermekelőadásokat szokott tartani – említi Kásáné Bellér Renáta, az óvoda és a minibölcsi vezetője. Nincs igazán szerencsénk, az influenza fél nappal megelőzött bennünket, a hét bölcsis közül csak három maradt talpon.
A lőkösházi az első minibölcsőde, amely még nem pályázati úton, hanem az önkormányzat saját erejéből létesült, s már tavaly szeptemberben megkezdte működését. Más településekről – ahol pályázatot terveznek vagy már támogatást nyertek – mint jó gyakorlatot, rendre megnézik a vezetők.
Az 1800 lakosú Lőkösháza közvetlenül a román határ mellett fekszik. Jelentős vasúti központ, erre járnak a Nyugat-Európából Budapesten, Bukaresten és Szófián át Isztambulig közlekedő nemzetközi vonatok. A település pontosan az előírt kategóriába tartozik: meghaladja a 40-et a három éven aluli gyermekek száma, és az édesanyák egy részének lesz hová visszamennie a gyed letelte után, persze szükségük is van a keresetre.
Debreceniné Körtvélyesi Mónika egy vállalkozónál dolgozik. Szereti a munkáját, de attól tartott, hogy mire letölti a hároméves szülési szabadságot, betanítanak valakit a helyére. Hamar visszament, a szűkebb-tágabb család tagjai vigyáztak a kisgyerekre: a férje, mikor meg ő is dolgozott, a nagymamák, a tata, a keresztszülők. Túl sok ember foglalkozott a pici gyermekkel – sokkal jobb, hogy a bölcsiben gyermekközösségbe került, szakképzett gondozó és dadus törődik vele.
Lévai Linda örül, hogy a minibölcsibe úgy is fölvehették a kislányát, hogy még nem volt szobatiszta. Ha ez a lehetőség nem volna, ő még nem járhatna munkába.
Fodor Józsefné férje Németországban dolgozik, háromhetenként jár haza. Az anyuka a most hétéves nagyobbik gyermeket Gyulára hordta bölcsibe, mert akkor még Lőkösházán ilyen lehetőség nem nyílt. A kicsi jár a minibölcsibe, anyukája közmunkás segítő otthon, a faluban – az ő keresete is sokat számít. Horváth Attila és a felesége a rendőrségen dolgozik. Bár a gyed lejárt, ha a minibölcsi nem működne, még nem engedték volna a gyermeket oviba, mert nagyon pici lenne a nagyobbak közt – de így nyugodtak, s hát jól jön a fizetés és a gyes közti különbség.
Lőkösházán alig keletkezik piaci munkahely, mégis jelentősen csökken a közmunkások száma. A szakképzettek közül egyre többen ingáznak Békéscsabára, Gyulára, néhányan dunántúli munkahelyekre járnak hetes ottlakással. A Szűcsné Gergely Györgyi polgármester vezette önkormányzat vissza nem térítendő támogatással és kamatmentes kölcsönnel is segíti a fiatal családok letelepedését. Kitartóan, sikeresen indulnak a tendereken – a legtöbb pályázatot a fiatal aljegyző asszony, dr. Zelenyánszkiné dr. Püspöki Eszter írja. Noha önerőből, több mint 8 millió forintos beruházással létesítették a minibölcsődét, egy pályázaton sikerült visszanyerni a rá költött pénz nagy részét. A lényeges dolgokban egyetértés született a települési képviselők között: Balogh Istvánné, a szociális bizottság elnöke szerint mindenki azon dolgozik, hogy Lőkösháza megmaradjon kellemesen élhető helynek, s fejlődjön.