Palágyi Edit: Éjszakai mozi

– Megoldom – bólintott János, bár fogalma sem volt, hol hajthatná álomra a fejét. A szüleihez nem volt kedve elutazni, hogy a régi szobájában húzza meg magát, amit az anyja már bútorraktárnak használ. Hívhatta volna a haverokat, ám egy ideje nem járt velük össze sem sörözni, sem focizni. Amióta magára maradt a lányával, esténként vacsorát főzött, hétvégén meg takarított. A kislány édesanyja elköltözött tőlük, János pedig tökéletes szülő próbált lenni, hogy pótolja a hiányt. „Majd megnézek egy filmet, aztán sétálok hajnalig, kibírom” – döntött, nehogy elvegye lázasan készülődő lánya örömét.

– Anya, este átugranak a fiúk, megnézünk egy filmet. Tudod, horror lesz, neked is nyugisabb volna, ha későn jönnél haza – udvarolt egy másik lakásban egy másik diák az őt egyedül nevelő szülőnek. Júlia erősen töprengett, mihez kezdjen: az utolsó mozinak is vége van este 11 óra felé, s bár beülhetne egy későn záró sörözőbe, de nő létére kinéznék onnan.

Júlia megszokta, hogy egyszerre próbáljon lágy és kemény lenni, mintha egy személyben játszhatná az apa meg az anya szerepét, ám most bizonytalan volt, mit tegyen. A barátnők elkoptak mellőle, nincs, akivel összehozzon egy péntek esti traccspartit. 

A moziban pocsék film ment, s János felfigyelt rá, hogy a mellette ülő nő is rettenetesen unja. Néha mintha elbóbiskolt volna. Látásból ismerték egymást, ezért köszöntek, miután egymás mellé sorolta őket a szerencse az 5. sorba. Ők voltak az egyetlenek, akik a stáblistát is végigolvasták a vetítés végén, hadd teljen az idő. Júlia meglepődött, amikor  János megszólította, de nem bánta. Sétáltak egyet a hideg, kihalt utcán, s kiderült, hogy valóban egy gimnáziumba jártak.

A fiúk szerencsére észre sem vették, amikor besurrantak Júlia lakásába – tényleg nagyon hangos volt az a horrorfilm…