Amerikai katona nősülne

„Mivel kelthettem fel a figyelmét?” – töprengett az asszony, de egyedül élt, nem volt kivel megvitatni a nagy eseményt.

Ibolya korábban segítő szakmában dolgozott, idősek otthonában ápolta a betegeket, fényképéről is áldozatkészség sugárzott. Visszajelölte a fess katonát, űs hamarosan idegen nyelvú levelet kapott tőle. A nő szaladt vele az angolul jól beszélő unokaöccséhez, aki alig leplezte derültségét:

– Azt írja a hadnagy, hogy viharba került a hajójuk, és attól tart, megtámadják és kirabolják a kalózok. Megbízható hölgyet keres, akinek a számlájára átutalhatna egy jelentős összeget, amit leszerelés esetére takarított meg becsületes munkával – fordította a szöveget a rokon. Ibolya közben elképzelte, hogy a hadnagy a tengeren hánykolódik, nem számíthat senkire, s már-már hajlott a segítségre.

– Pénzmosásba és más sötét üzelmekbe keveredhetsz, ne légy naiv! Ez a valaki se nem katona, se nem amerikai – intette unokaöccse. Szigorúan megtiltotta a nagynénjének, hogy átküldje a kis borsodi takarékszövetkezetben vezetett számlája számát és más személyes adatát az „ismeretlen katonának”. A nő tovább álmodozott. Harry először talán a pénz miatt látogatná meg őt, de ha leszerel, több is lehet ebből…

Az unokaöccse viszont a tettek mezejére lépett, és a jóképű hadnagyot törölte nagynénje ismerosei közül. Este aztán, amikor Ibolya levitte a szemetet, összefutott a szomszédasszonyával, aki elhencegett vele, hogy a titokzatos tiszt őt is ismerősnek jelölte. Ibolyában egy világ dőlt össze: „Nem tudom, mit eszik ezen a nőn a hadnagy, ha sejtené, milyen kiállhatatlan perszóna...”