Segíteni kötelesség

Józan László pontosan tudja, milyen nehéz körülmények között élnek emberek a Kárpátalján: minden évről évre drágul, a bérek pedig csak futnak az árak után.

A színművész harmincegy évvel ezelőtt a 3500 fős Mezőváriban született, a Beregszászi járásban. Oda járt iskolába, ott érettségizett, kamaszként a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház stúdiósaként tanulta a színészmesterséget – s volt mellette kellékes, díszletes, vagyis mindenes. Amikor Magyarországra költözött, mindenkije ott maradt. Így nem csoda, hogy szíve mindig hazahúzza.

A segélyszervezettel már korábban is együttműködött, de most önálló akciót szervezett. Ennek oka pedig az, ahogyan Józan László fogalmaz: az ismertség kötelezettséggel jár, és kötelesség a jó ügy mellé állni. Gáncs Kristóf, a segélyszervezet kommunikációs igazgatója is jól ismeri a térség helyzetét: a kelet-ukrajnai háborús helyzet gazdasági válságba sodorta az ott élőket. Tapasztalata szerint az elmúlt években Kárpátalján sokaknak, különösen a sokgyerekes családoknak, az egyedülálló időseknek, nyugdíjasoknak nem egyszerű a megélhetés, a létminimum szinten tartása, a mindennapi étkezés, ruházkodás és a rezsiköltségek kifizetése.

A színművész másfél hónapon át gyűjtötte a pénzadományokat a rászoruló magyar családoknak. Két különleges tárgyat bocsátott online árverésre az általa indított „Mert adni egyszerűen jó” kampányban. Elsőként a Vigyél Haza! kutyamentő alapítvány naptárára lehetett licitálni, amely végül 200 ezer forintért kelt el, s amelyet a Vígszínház művészei dedikáltak.

A második tétel a teátrum 2016 őszén bemutatott, és azóta is példátlan sikerrel játszott A Pál utcai fiúk című előadáshoz kötődik – Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián zenés játéka Marton László rendezésében; a darabban Józan László Áts Ferit alakítja: egy a premierre készült, egyedi, kereskedelmi forgalomba nem került póló, amelyet a darab szereplői dedikáltak. A licit itt 100 ezer forintnál állt meg. És érkeztek még egyéb felajánlások és hozzájárulások, amelyekből végül valamivel több mint 420 ezer forint gyűlt össze.

Az adományokat március 24-én adták a Mezővári Református Egyházközség Beteggondozó Szolgálatának, illetve kilenc mezővári családnak. Erzsi néni, a falu legidősebb asszonya például több hónapra elegendő élelmiszerhez jutott, a négygyermekes Farkas család pedig a száraz élelmiszeren kívül íróasztalt, gyerekszékeket és mosógépet kapott.

Józan László azért a közösségi médiát választotta a jótékonysági árverés „helyszínéül”, mert szerinte ezen keresztül a fiatalokat is jobban meg lehet szólítani, fel lehet hívni a figyelmüket a szolidaritás fontosságára és szükségességére. Mert a nélkülözőknek bármiféle segítség sokat jelent. Mint fogalmaz: „Ez lelki dolog is. Nemcsak annak, akit segítünk, hanem magunknak is jót tesz. Egy jó ügy mellé állni támogatóként azt az érzést adja, hogy érdemben tettünk valamit azért, hogy a világ kicsivel jobban működjön. Látva a csillogó tekinteteket, erre minden esély megvan.”