Egy úszó lagzi utóélete

Az üzembentartó világosan elmondta a vendégeknek, hogy hova szabad és hova nem szabad menni a hajón. Ezek után az egyik vendég közepesen ittas állapotban oda ment, ahova nem volt szabad, megbotlott, beleesett a Dunába és megfulladt. Az elhunyt családja pert indított a rendezvényhajó üzemeltetője ellen, ötmillió forint kártérítést követeltek tőle.

Az üzemeltető azzal védekezett, hogy egyrészt szóban figyelmeztette a vendégeket, hogy az úszómű külső részére ne menjenek, így minden, az adott helyzetben általában elvárhatót megtett azért, hogy a hasonló baleseteket elkerüljék. A kár keletkezésében az elhunyt maga is közrehatott azzal, hogy a tiltás ellenére közepesen ittas állapotban kiment a kikötőbakhoz.

A felperesek a keresetüket az általános kártérítési szabályra alapították, ami szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A jogellenességet abban látták, hogy az üzemeltető megsértette a vízi közlekedés rendjéről szóló akkori minisztériumi rendelet egyik általános előírását: eszerint „a hajó vezetőjének meg kell tennie a kötelező gondosságból és bevált szakmai gyakorlatból fakadó valamennyi óvintézkedést, hogy elkerülje (...) az emberéletet fenyegető veszélyt.” Ezt a felperesek úgy értelmezték, hogy a hajó üzemeltetője nem tett meg mindent azért, hogy megelőzze a baleseteket, nem akadályozta meg, hogy a vendégek kimenjenek a veszélyes területre, ezzel jogszabályt sértett, s ez okozta a vendég halálát is. 

Az üzemeltető erre azzal reagált, hogy a kérdéses terület egyrészt nem volt veszélyes, korláttal látták el. Másrészt mivel a jogszabály kötelezi őt az úgynevezett menekülő utak megjelölésére, s a kérdéses külső hajórész ilyen menekülő útvonal volt, azt nem zárhatta le. Mivel nem sértett jogszabályt, ezért kártérítés sem jár. 

A bíróság az elhunyt családjának adott igazat. Kimondta, hogy a hajózási szabályzatból következően a hajó vezetőjének hathatós intézkedéseket kellett volna tennie azért, hogy a vendégek ne mászkáljanak a veszélyes részen. Azt, hogy a kérdéses terület a korlát ellenére veszélyes volt, a bíróság azzal támasztotta alá, hogy a belépést a vendégek számára az üzemeltető is tiltotta. Az üzemeltetőnek azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy az esküvőn a vendégek ittasak lehetnek, s meg kellett volna akadályoznia, hogy olyan helyekre mászkáljanak, ahonnan aztán beeshetnek a vízbe. A kártérítési kereset ezért megalapozott.