Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Régi olvasója vagyok a rovatának, a válaszait tárgyilagosnak és hasznosnak tartom. Azt is látom, hogy legfőképpen hölgyek írnak önnek, de most mégis kérném a véleményét. 

Tizenkét évi házasság után váltunk el, mert a feleségem beleszeretett a főnökébe, s válni akart. Nem volt ez könnyű időszak számomra, mert a kisfiam még csak tízéves volt. Sohasem felejtem el a könnyes arcát, amikor elköltöztek. A válásunk amúgy békésen zajlott, egyikünk sem huzakodott az anyagiakon, s a láthatáson is megegyeztünk. Sokáig nem is volt probléma. Közben nekem is lett új családom, két kislányom született, akik imádták a bátyjukat.

Az exnejem mindig korrekt partner volt mindenben. Ám amikor Bandika kamaszodott, jöttek a gondok. A tanulás jól ment, de a gyerek mindenki ellen lázadt, főleg a szülei és a mostohaapja ellen. Kérem, higgye el nekem, hogy nem sok oka lehetett erre, mert mindenhol csak szeretetet kapott. Úgy gondoltuk, ez a kamaszkor vadhajtása. Mivel a gyerek nagyon okos volt, tanulmányi versenyeket nyert, elnéztük a mogorvaságát, hogy egyszavas válaszokkal kommunikált mindkét családjával, s magasról tett az egész világra. A mostohaapja úgy próbálta javítani a viszonyukat, hogy horribilis zsebpénzt adott neki, érettségi ajándékként kapott egy autót. Én ezzel nem tudtam lépést tartani, de amikor egyetemre ment, természetesen fizettem a tartásdíjat: az exnejem javaslatára – egyenesen Bandi kezébe. Az egyetemen is jól tanult, de aztán a második év végén közölte, hogy mégsem ez a tudományág érdekli, váltana. Így ugyan kidobott két évet az ablakon, de jó, legyen. Felvették egy másik egyetemre. Ott kétszer is halasztott, mígnem kibökte, hogy mégsem arra vágyik. Nem részletezem tovább: most 28 éves és már a harmadik egyetemen nyűglődik. Persze már régen fizetős helyen. Otthon lakik, ahol egy egész felső emelet az övé, teljes ellátással. Nem találja a helyét, nyűgös, barátságtalan, de a szüleit fejőstehénnek tekinti. Én ezt a besorolásomat tavaly felmondtam, azóta nem beszél velem. Az exem és a férje azonban tovább finanszírozzák a fiam útkeresését…

Kedves István! 

Ha a kérdése az, jól tette-e, hogy beszüntette Bandi finanszírozását a fia 27 éves korában, csak azt mondhatom: igen, jól tette. Az a baj, hogy az édesanyja és a mostohaapja nem jártak el ugyanígy. Az exneje a válás miatt igyekezett mindent megadni a gyereknek, de ez nem volt jó út. Azért még nincs veszve semmi: Bandi előbb-utóbb csak végez valamelyik egyetemen, s talán benő anynyira a feje lágya, hogy a helyére teszi az édesapja döntését. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes