Kutyaposta

Most sajnálom csak igazán, hogy nem lett fotósrovat a Kutyaposta, mert ha az lenne, akkor ezúttal megannyi boldog, rohangáló, bandázó kutya fotójával szolgálhatnék. Pünkösdkor ugyanis megnyílt a főváros talán legnagyobb, vagy ha nem is a legnagyobb, de legkulturáltabb, legszínesebb, legzöldebb, legkellemesebb kutyaparkja a Városligetben.

Sokan és sokszor – e rovatban is – panaszoltuk, hogy mintha a főváros négylábú társaink ellen dolgozna: már szinte nincs park, ahonnan ne lennének kitiltva, a közterületen csak pórázon közlekedhetnek, amiket pedig kutyafuttatónak neveznek, általában elhanyagolt, lepusztult területek, szűkösen, a házak közé szorítva. És akkor tessék, végre itt van egy valóban világszínvonalú létesítmény, ami immár nem is nevezhető kutyafuttatónak, sokkal inkább oázisnak, ligetnek, gondozott parknak.

Vasárnap reggel kilenc óra, ragyogó napsütés. Máris mintegy ötven kutyus és a hozzájuk tartozó kétlábúak népesítik be a több mint 5000(!) négyzetméteres parkot, vannak, akik először jöttek, s vannak máris visszatérő vendégek. Például az a hófehér törpeuszkár, aki alig várja, hogy végre kinyíljon a kapu, s rohanhasson társai közé. A gazdák sétálva, üldögélve – kényelmes padok várják őket – szemlélik kedvenceiket, akik elsősorban a városi létben gyakran hiányzó futhatnékjukat pótolják. Köztük egy gyönyörű afgán – tajgán, taigán? – agár, aki könnyedén bizonyítja, hogy a kutyusok világában nincs nála gyorsabb. A többiek mehetnek az ügyességi pályára ugrálni, mászni, alagúton átrohanni, a vizet kedvelők pedig pancsolnak a 10 és 20 centiméter „mély” medencékben. Köztük ott van két spániel is, igazolva vízi vadász voltukat.

A parkban napközben őr is vigyáz a rendre, azt mondja, az esetleg összeugró kutyákat nem kell szétválasztania – ez egyébként a gazdák dolga; amúgy az agresszív kutyákat és gazdáikat előbb-utóbb kitaszítja innen a kutyás társadalom –, de ha két gazda összekapna, hát neki kell rendet tenni. Szerencsére ilyesmire eddig nem volt példa. A kutyapark éjjel-nappal nyitva, ja, és természetesen mindez ingyen van.

Nyilván ezek a hetek még inkább csak a próbaüzem jegyében telnek, ezért üzenném a tervezőknek, hogy a gazdik számára sem ártana illemhelyiségről gondoskodni – ami még a park üzemeltetőinek, őreinek sincs –, és az érkező kutyások egy része biciklin jönne, ám azt meg nincs hol tárolni. De ne panaszkodjunk, örüljünk és élvezzük az első kutyaparkot.

Ahová a nem kutyások is nyugodtan benézhetnek. Csak le kell ülni egy padra, és számukra a park azonnal kutyasimogatóvá válik…