Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Fél évvel ezelőtt meghalt a 88 éves édesapám. Elsirattuk, meggyászoltuk. S most, a hagyatéki tárgyaláson szembesültünk megdöbbentő végrendeletével. Édesapám két házasságából két, illetve négy gyerek született, tehát összesen hatan vagyunk testvérek. A legidősebb bátyám 57 éves, a legfiatalabb húgom 25. Bár két „alomból” származunk, mindig is nagyon jó testvérek voltunk. Apánk törődött mindnyájunkkal. Különféle műszaki szabadalmai okán a szakmájában neves feltaláló volt, így ezt meg is tehette.

Hosszú, sikeres élete során apánk elég komoly vagyont szerzett, ami főleg ingatlanokban mutatkozik meg. Régi, nagy balatoni villa, ház a Svábhegyen: a kettő értéke együtt meghaladja a százmilliót. Volt valamennyi készpénze is. Egyik testvérünk kivételével mi is jómódban élünk, de mindnyájunknak legalább három gyereke van, tehát jól jött volna az örökség. A hagyatéki tárgyaláson azonban kiderült, hogy apánk a hat gyereke közül kettővel kivételt tett: egyik (az első házasságából származó) fiára hagyta a házát, a második házasságából való egyik lányára pedig a nyaralóját. A maradék négy gyereke osztozzon a készpénzen, ami fejenként kétmillió forintot jelent.

Megdöbbentünk, mert korábban semmi jelét nem mutatta, hogy bármelyikünket is jobban szeretné a másiknál. Az utóbbi két évben, amióta a második felesége, édesanyám már nem él, minden vasárnap nálunk ebédelt, a legnagyobb barátságban és szeretetben voltunk. Legalább ennyire fáj a két, kiemelt testvérem magatartása is: álszent arccal kijelentették, ha ez volt édesapánk végakarata, akkor nem tehetnek mást, mint hogy elfogadják. Így ők odadobták testvéreiket a pénzért. (Hozzáteszem: a házát öröklő bátyám a legjobb módú mindnyájunk közül.)

Ezek után megtámadjuk a végrendeletet, legalább a köteles rész mindenkinek jár. Nem jogi tanácsot kérek, csak régi olvasójaként el akartam önnek mesélni ezt a történetet… 

Üdvözlettel: Annamária

Kedves Annamária! 

Ez valóban szomorú történet, nagyon is érthető a csalódottságuk az édesapjuk és a két testvérük magatartása miatt. Sokszor megírtam már: felelőtlen az a szülő, aki – nyomós ok nélkül, csak rokonszenv alapján – előnyben részesíti egyik gyermekét a másikkal szemben, amivel előidézi a testvéri viszályt. És nagyon ellenszenves a két kiemelt testvér magatartása is. Mert lehet másképpen is! Tudok hasonló esetről, amikor a kedvezményezett testvér összetépte a végrendeletet, és így érvénybe lépett az alapeset, amikor minden leszármazott egyenlő mértékben részesül. Én ezt tartom normális emberi hozzáállásnak. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes