Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!

Huszonkilenc éves vagyok, s több mint öt éve vagyok együtt a barátnőmmel, akit tavaly nyáron eljegyeztem, és kitűztük az esküvő dátumát is… Idáig rengeteg pitiáner konfliktuson át vezetett a közös utunk. Az első két évben csak távkapcsolatban működtünk, majd idővel összeköltöztünk, a fővárosban béreltünk lakást.

Már az elején feltűnt, hogy milyen karakteres és öntörvényű, ami imponált számomra, viszont ez mára a visszájára fordult. Volt, hogy heteken át nem beszéltünk, vagy éppen azért haragudott meg rám, mert sokat túlórázom és kevés időt szánok így rá. És még sorolhatnám. A környezetem szerint nagyon megváltoztatott, kisajátított a maga számára (bizonyos haverjaimmal nem találkozhatom anélkül, hogy ne akadna megjegyzése, pedig normális emberekről van szó). Hozzáteszem, sokat háziasodtam, némileg megtanultam főzni stb., illetve az otthoni munkák alól sem vonom ki magam.

Ami a probléma: feltűnően nem tetszenek neki a szüleim és a testvérem, átnéz rajtuk. Teszi mindezt leplezetlenül és úgy, hogy egyáltalán nem számol az esetleges következményekkel, az én nemtetszésemmel és az ő megbántottságukkal. A szüleim nem szolgáltattak erre különösebb okot, sőt ennek ellenére igyekeztek megkedvelni a választottamat. De nemrég, egy családi összejövetelen ismét nagyon markánsan megnyilvánult a családom iránti ellenszenve: egész idő alatt a telefonját nyomkodta, unott arccal üldögélt és alig szólalt meg. A családom szerint ebből a kapcsolatból semmi jó nem fog kisülni. A dolog pikantériáját fokozza, hogy én jóban vagyok a családjával, kölcsönösen kedveljük és tiszteljük egymást. Viszont az ő viselkedését nem akarom többé eltűrni, de attól tartok, nem fog változni, és akkor választanom kell. Sőt néha úgy érzem, hogy csak színészkedik, nem teljesen igazi a szerelme, s némi féltékenységgel vegyes birtoklási vágy hajtja…

Üdvözlettel: Péter

Kedves Péter!

Általában tartózkodom attól, hogy sorsdöntő kérdésben kategorikus véleményt mondjak. Most mégis ezt választom, a mentségem csak az, hogy ez semmire sem kötelezi önt. Egyetértek a családjával, ez a házasság ne jöjjön létre, mert alapvető feltételei hiányoznak. Nem csak az a probléma, hogy a lány nem kedveli az ön családját, bár ez már önmagában is kizáró ok lenne. Hanem legfőképpen az, hogy nem törődik az ön érzéseivel, önző és alkalmazkodásra képtelen. Ezek a vonások csak felerősödnek a házasságban. Lépjen ki ebből a kapcsolatból minél előbb, mert ahogyan közeledik az esküvő időpontja, annál nehezebb lesz!

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes