Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Amikor a fiam először hazahozta bemutatni az új barátnőjét, kifejezetten tetszett: csinos, nevetős, kedves. Hamar komolyra fordult a dolog, egy év múlva már össze is házasodtak. Örültem neki, s tulajdonképpen most is szeretem a menyemet. Csak hát… Dani és Kinga most kétéves házasok. Egyelőre bérelt lakásban élnek, épül a társasházi lakás, amit a nászék vettek a lányuknak. Vasárnaponként gyakran meghívjuk őket hozzánk ebédre. Mivel a mostani otthonuk a munkahelyem melletti utcában van, időnként, úgy hetente-kéthetente felugrom hozzájuk, viszek valami süteményt, pogácsát és gyümölcsöt, zöldséget a kertünkből. Mindig előre telefonálok, ha megyek. Hát még soha nem tudtam úgy menni, hogy ne lett volna éktelen nagy kupi a lakásban! Ruhák szanaszét, a mosogató tele, papírok, könyvek mindenhol. Kosz nincsen, de Kinga szemmel láthatóan fütyül a háztartásra. És főzni egyáltalán nem tud! Én vasárnaponként rendesen felpakolom őket további legalább két napra, az anyja ugyanezt teszi, különben meg pizzát hozatnak és hasonló vackokat. A hűtőben a kólán kívül nincs semmi, a pulton csipsz, popkorn és hasonló vacakságok. A fiam meg, aki az én egészséges, tápláló főztömön nőtt fel, elégedetten és boldogan dagonyázik ebben az otthonban. Kingát egy szem lányként mindentől megkímélték, csak a tanulás volt a gondja. Jó állása van egy multinál, remekül keres, de este 6-7-nél előbb nem ér haza. Én megértem, hogy akkor már fáradt, de hogy nő létére hogyan tud ilyen katyvaszban élni, azt fel nem foghatom. A múltkor azt mondta, ha beköltöznek az új lakásba, felvesz egy takarítónőt. Huszonöt évesen?! Ha én is, sőt a jómódú anyja is ötvenen túl el tudjuk látni a háztartásunkat, akkor ő fiatalon, egészségesen miért nem képes rá? 

vagyunk. De már nagyon feszít belül a mondanivaló. A minap szíven ütött, hogy azt mondták, legalább tíz évig nem akarnak még gyereket. Még élni akarnak, utazni, bulizni. Mi meg csak várhatjuk az unokát… 

Üdvözlettel: Gabriella 

Kedves Gabriella! 

Más generáció, más életfelfogás, más célok, nem érdemes ezen rágódnia. Mivel ők ketten boldogok, fogadják el Kingát olyannak, amilyen. Rendetlen, nem házias? Majd ha lesz segítsége, javul a helyzet. És vannak jó tulajdonságai, ön is írta: okos, kedves, vidám. A kapcsolatuk is jó. Javaslom, ne járjon fel hozzájuk, ne idegesítse magát a látvánnyal. Elég a vasárnaponkénti találkozás, amikor hálásan felfalják a mama főztjét.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes