Robotolunk mindhalálig?

Nemrégiben felröppent a hír, hogy a hazai nyugdíjak kifizetésének garantálásához 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt – a felvetést senki sem igyekezett cáfolni. Továbbá a szolgálati időbe sorolt jogosultságok köre (sorkatonaság, gyes stb.) is változhat. A jelenlegi kedvezményes korhatár lejártával, az 1957-től születettek már egységesen 65 éves korukban mehetnek öregségi nyugdíjba. (Zárójelben: a tavaly elhunyt férfiak átlagéletkora 70,1, a nőké 77,5 év volt.)

Arra nézve pedig, hogy a nyugdíjak öszszege miként változhat, leginkább borúlátó előrejelzéseket olvashatunk. Természetesen az idősek valamilyen mértékben számíthatnak gyermekeik-unokáik támogatására is, viszont a szülőtartás kikényszerítése csak utolsó megoldásként kerülhet szóba.

A kérdés tehát: takarékoskodás vagy életfogytig tartó robot? A felmérések szerint dolgozó honfitársaink tisztában vannak vele, hogy majdani nyugdíjasként a megélhetésükhöz – havi járandóságuk kiegészítésére – valamilyen egyéb jövedelem is kell. Ezzel szemben a magyarok kétharmada nem tesz félre viszszavonulása éveire, az 50–59 év közöttieknek is csupán egyharmada rendelkezik tartalékokkal. Az öngondoskodók fele 10 ezer forint alatti összeget takarít meg havonta. Ezt az összeget a jövőjükbe többféleképpen is invesztálhatják.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak a pénztártagok befizetéseit egyéni számlán gyűjtik, az összeget befektetik, aztán a nyugdíjas évek járadékát ebből a felhalmozott pénzből fizetik ki.

A nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) tulajdonosa önállóan dönt megtakarításairól, kizárólag értékpapír-alapú befektetési formák (részvény, állampapír, jelzáloglevél, egyéb kötvény, befektetési jegyek) közül választva.

A nyugdíj-biztosítási lehetőségek közös vonása a havi befizetés, a befektetési variációk bősége, illetve a kapcsolódó életbiztosítás különféle esetekre. Táblázatunkban e három megtakarítási forma legfontosabb tudnivalóit foglaltuk össze.

A jövőre érdemes minél előbb gondolni: 20 és 30 éves kor között (egy évtized) bizonyos havonkénti összeg befektetésével (8%-os éves hozamot és 3%-os inflációt feltételezve) a nyugdíjas időkre éppen annyi gyűlik össze, mintha azt a havi összeget 30 és 62 éves korunk között (azaz 32 évig) tennénk félre.