Csökkenő esélyek

MRI-vizsgálatot pedig nem tudtak rajta végezni a fájdalmai miatt. Azt a tanácsot kapta, hogy menjen be a klinikára, s ott keressen egy bizonyos professzort. A professzor egész nap műtött, nem ért rá megnézni a férfit. A kórház javasolta, hogy ambuláns vizsgálaton vegyen részt, amit ő elutasított, mondván, neki csak a professzor jó. Befektették a kórházba, fájdalomcsillapítókat kapott, végeztek rajta egy CT-vizsgálatot, ami nem mutatott semmi különöset. Este tízkor a lába érzéketlen lett, nem tudta mozgatni. Reggel soron kívüli MRI-vizsgálatot végeztek rajta, ami kimutatta, hogy tályog van a gerincén. Ezt rövid időn belül megműtötték, de a lábát már ezután sem tudta mozgatni 

A beteg kártérítési pert indított a kórház ellen: egyszerű fizikai vizsgálat is megállapíthatta volna, hogy a gerince a problémás, nem pedig a veséje. Ugyanígy az egy időben elvégzett MRI-vel is elkerülhette volna a tolókocsit. Mivel a kórház ezeket elmulasztotta, felelős a maradandó egészségkárosodásért. 

A kórház azzal védekezett, hogy a páciens nem működött velük együtt, elutasította az ambuláns vizsgálatot, mert kizárólag a professzorral akart szóba állni, nem tartotta be az előírt betegutat. Másrészt azzal érveltek, hogy a protokollok szerint ilyen esetben a tünet jelentkezésétől számított 24 órán belül kell műteni. Ők soron kívül végezték el a szükséges vizsgálatot, és már 8 óra elteltével megműtötték a beteget.

A szakértők azt mondták, hogy ha a kórház korábban elvégzi az MRI-t, akkor jobb esélyekkel vághattak volna neki a műtétnek, de könnyen lehet, hogy a végeredmény ettől sem változott volna. 

A bírói gyakorlat egyértelmű a tekintetben, hogy a gyógyulás esélyének csökkenése önmagában is kár. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy önmagában a protokoll betartása a kártérítési felelősséget nem zárja ki, mert a kórházat terhelő elvárhatósági mérce túlmutat a szakmai szabályok betartásán. Ebben az esetben a bíróság azt is kimondta, hogy mivel nincs egyenes okozati összefüggés a kórház tevékenysége és a károsodás között, a kórház nem felel a teljes eredményért, tehát a maradandó fogyatékosságból fakadó összes kiadást nem lehet kártérítésként követelni. Ezért a bíróság a kért kártérítési összegnek csak mintegy a harmadát ítélte meg a betegnek.