Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Ha egy szülő nem szereti a gyerekét és nem törődik vele, a közvélekedés elítéli. De miért van az, hogy ha ezt egy nagyszülő teszi, az nem vált ki felháborodást: biztosan megvan rá az oka… Hát igen: lustaság, fukarság, érzelmi szegénység – ezek mind belejátszhatnak.

Tízévi házasság után, két kisgyerekkel elhagyott a férjem egy fiatalabb nő miatt. Eleinte még el-elvitte a gyerekeket kéthetente hétvégén, de akkor is csak egy napra, amiből a fele a nagyszülőknél telt. Aztán különböző kifogásokkal lemondta a találkozókat, majd teljesen elmaradt. Hozzáteszem, hogy amíg együtt volt a család, nagyon jó apa volt. Közben a barátnőjétől is született egy gyereke. Kiköltöztek Németországba, nyilván részben azért is, mert onnan nemigen tudom behajtatni a tartásdíjat. Évek óta nem láttam egy fillért sem. A 8 és 10 éves fiaim már három éve nem látták az apjukat. És ugyanennyi idő óta az apai nagyszüleiket sem, akik korábban szintén szerető és jó nagyszülők voltak. Úgy látszik, azzal, hogy a fiuk abbahagyta az apaságot, ők is abbahagyták a nagyszülőséget. Nem idősek, mindketten aktívan dolgoznak ma is, s ha nem is gazdagok, kifejezetten jómódúak. De nem a pénzükre számítok. A közalkalmazotti fizetésemből, plusz egy otthon, számítógéppel (éjszaka) végzett különmunkából normális szinten el tudom tartani a gyerekeimet. Még a külön angolra és a sítáborra is összekaparom a pénzt. Az én szüleim már nyugdíjasok, egyszerű, nem jómódú emberek, de ahol csak lehet, segítenek: a konyhakertből, a gyümölcsösből tavasztól őszig ellátnak minket, s ha eljönnek hozzánk, csirkét, tojást, disznótorost hoznak. A nyári szünidőben a fiúk egy hónapig ott lehetnek náluk, amiért egy fillér hozzájárulást sem fogadnak el.

Az apai nagyszülők viszont egy telefon erejéig sem érdeklődnek az unokáik iránt. A gyerekeim egy ideig kérdezősködtek róluk, de ma már nem említik őket, ahogyan az apjukat sem. Nekik ez nagy csalódás volt. Én csak azt nem értem, hogy a nagyszülők ezt hogyan tudták megtenni? Hogyan lehet kitörölni két kis unokát a szívükből?

Üdvözlettel: Anna

Kedves Anna! 

Bizony, nehéz megérteni az ilyen embereket, hiszen nagyszülőnek lenni csodálatos! Már az is érthetetlen, hogy nem jut az eszükbe, vajon mennyit küszködik egy egyedülálló anya két gyerek felnevelésével. Ha nem is pénzzel, de nyaraltatással, komolyabb ajándékokkal, egy-egy „célprémiummal” mindenképpen javíthatnának a kis család helyzetén. De ennél is fontosabb lenne a nagyszülői jelenlét a kisfiúk életében. Amúgy meg biztos vagyok benne, hogy az ő veszteségük a nagyobb. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes