A lelküket teszik hozzá

 Lényeges pillanatokat, hozzájuk kapcsolódó, tudatalatti érzelmeket rögzít a fotó. A személyes pillanatfelvételek segítenek az érzelmek és emlékek kifejezésében, befogadásában, s a mélyen eltemetett, régen elfeledett történések felidézésében. A jó fotó képes feltárni a felmerülő belső problémákat, és megkönnyíti az ezekkel kapcsolatos kommunikációt. A budapesti Kolta Galéria „...ha az égre nézek, messzelátó vagyok...” címet viselő kiállításának fotóit értelmi fogyatékos fiatalok készítették. A Down Alapítvány és a Háló Kulturális és Közösségi Központ közös bemutatóján semmi nem utal az alkotók kilétére, arra, hogy fogyatékossággal élő emberek készítették a képeket. Istenkeresés, természet, esendő és egyben felemelő emberi pillanatok, a humor éppúgy a kiállítótér falaira íródott fénnyel és árnyékkal, mint a különböző képzőművészeti technikák ötvözésében fellelhető kísérletező kedv is. A tárlat címét ráadásul az egyik kiállító alkotó, Janzsó Cecília verséből kölcsönözték, aki a fotózás és költészet mellett Down-társait tanítja zumbázni. Az alkotásokat látva nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban ők a sérültek, s nem az úgynevezett épek, akik közül sokan talán sohasem néztek még szembe a saját fogyatékosságukkal.

– Már az első évben felfedeztük a fotóterápia gyógyító hatását. Akik korábban egyáltalán nem tudtak beszélni, a képeik által elkezdtek kommunikálni. A gondozóik is meglepődtek, milyen változásokon mentek keresztül a hozzánk járó értelmi fogyatékos emberek – mesél a kezdeti, még a szakembereket is elgondolkodtató eredményekről Sebestyén Diána, aki azután képezte át magát gyógypedagógiai asszisztenssé, hogy a kislányáról kiderült, Down-szindrómás. Diána a fotóterápia mellett a fogyatékkal élőknek úszást oktatott, mentális akadálymentesítést végez, azaz az önálló életre nevelő projekteket vezet.

A résztvevőknek először alapszinten megtanítják, hogyan kell tartani a fényképezőgépet, elsajátíthatják a kompozíciós lehetőségeket – a kötött és kötetlen formák közül az utóbbi örvend nagyobb népszerűségnek a csoportjaikban –, majd a kinyomtatott fotókat sokszor egyéb képzőművészeti technikákkal fejlesztik tovább. A montázs, a kevert technikák által hozzáteszik a képekhez a lelküket. A négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozások megkoronázásaképpen minden évben egyhetes nyári alkotótábort tartanak a projektben részt vevőknek. Egy év alatt sok tízezer fotó születik, melyekből a legjobbakat kiválogatva számos kiállítást szerveztek már. Láthatóak voltak a Down-szindrómások képei többek közt Dunaújvárosban, az ELTE-n, s most a Kolta Galériában másodszor. A kiállítás október 12-ig látogatható hétköznap 14–18 óra közt.

Hogy a fotóterápia – más terápiás módszerekhez hasonlóan – gyógyító hatású-e? A válasz a képek láttán egyértelmű: igen. Még akkor is, ha nem orvosok végzik.

FOTÓ: KONCZ ÁLMOS, KONCZ MÁRTON, BEGE NÓRA