Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!

Kezdek nem hinni a házasságban: a rokonságom, közeli barátaim körében két év alatt már a negyedik pár vált el, illetve válik. Most éppen a legjobb barátnőméken van a sor…

Tizenöt éve házasok, sokáig mintakapcsolatnak hittem. Ma már tudom, hogy ez csak kívülről látszott így. Erika vetített. A közösségi oldala tele volt a boldog, szerelmes pár, majd a megszületett kislányuk fotóival, a jól sikerült nyaralások, utazások, a plafonig érő karácsonyfa képeivel. De pár évvel ezelőtt a barátnőm emlegetni kezdte Sándor hibáit, idegesítő szokásait. A férjéről korábban kiderült egy egyéjszakás kaland, de Erika akkor megbocsátott. (Amúgy neki is volt egyszer ilyenben része.) Tudja, hogy van ez barátnők között: állandó téma a hozzájuk tartozó férfi. Szóval, hallgattam, hallgattam évekig, mégis nagyon megdöbbentem, amikor Erika bejelentette, hogy beadta a válópert. Októberre tűzték ki az első tárgyalást, hosszú pereskedés várható, mert vagyonjogi vitáik vannak, és mert Sándor a gyerek felügyeleti jogát is magának követeli.

Ami megvisel és álmatlan éjszakákat okoz: a barátnőm engem adott be tanúnak. Viszont a férj is a barátom, ráadásul távoli rokonom. (Az ő édesanyja és az enyém másod-unokatestvérek és jó barátnők.) Erika naponta hív fel és ad instrukciókat, miket mondjak majd a tárgyaláson. Mindenesetre leszögeztem, hogy nem fogok hazudni, de még így is marad elég gondom. Mert tudok Sándor bizonyos hibáiról, de egyrészt egyik sem égbekiáltó, másrészt meg nem tartoznak rám. Hogy jövök ahhoz, hogy egy végső soron idegen férfi hallomásból ismert intim dolgait kiteregessem?! És ha meg is úszom ezeket a kérdéseket, biztosra veszem, hogy Sándor megharagszik rám, de még a saját anyukám is. Viszont nem utasíthatom vissza a legjobb barátnőm kérését. Már aludni sem tudok…

Üdvözlettel: Emőke

Kedves Emőke!

Bizony, fájdalmas szembenézni azzal, ha a barátaink, rokonaink elválnak, különösen, amikor mindkettőjükkel jóban vagyunk. De hát egyértelmű, hogy önnek Erika a fontosabb, valóban nemigen lehet visszautasítani a legjobb barátnő kérését.

Ha már így esett, mindenképpen tartsa be azt az elhatározását, hogy csak az igazat fogja vallani. Ha pedig kellemetlen dolgokat kell felidéznie, tartsa magát a semleges, tárgyilagos stílushoz, és ne minősítsen, csak a tényekre szorítkozzon. Ez esetben Sándor is meg fogja érteni, hogy bár nem tudott kibújni a kellemetlen feladat alól, de nem a rosszakarója. Esetleg utána szóljon hozzá egy-két udvarias szót, mentegetőzni persze nem kell. Így is valószínűsíthető, hogy elveszíti őt mint barátot. De legalább nem szerez egy ellenséget.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes