Ha nem jön a gólya

A meddőség lassan népbetegséggé válik – kongatják a vészharangot az orvosok. Az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt azoknak a 40 évnél idősebb nőknek az aránya, akik meddőségi panaszokkal fordultak orvoshoz. A férfiak spermaszáma drámaian csökken, száz párból 15-20 hiába vár a gyermekáldásra. Hajdan hogyan próbálták enyhíteni ezeket a gondokat?

Évszázadokon át az asszonyok „magánügyének” tartották a meddőséget. Ahogyan számos betegséget, a gyermektelenséget is isteni büntetésnek hitték. Az Úr áldásával viszont bármikor megfoganhatott a nő: a bibliai történet szerint Sára 90 évesen hozta világra Izsákot. Egyes kultúrákban a férj elhagyhatta, elkergethette szülésre képtelennek hitt nejét. Könnyebb volt a nőket okolni, s a tudatlanság is ennek kedvezett: a középkorban legfeljebb az orvosok sejtették, hogy min múlik, megfogan-e a várt utód. A bábák gyógyteákat kotyvasztottak, máskor termékenységi varázslatokkal próbáltak a nőkön segíteni, például a Szent Iván éjjelén gyújtott tűz hamujának varázserőt tulajdonítottak. „Gyerekcsináló” rítusként az egybekelő párt búzával, kölessel szórták meg, hogy sok utódjuk szülessen – ma ezt a rizs helyettesíti. A „magtalan” férfit a középkori doktorok arra biztatták, hogy mentával vagy szárított disznóherével elkevert bort kortyoljon a sikerért.

A királynék számára sorscsapás volt, ha nem tudtak trónörököst szülni. Mátyás király azután kényszerült újból megnősülni, hogy első felesége gyermekszülés közben meghalt. Második neje, a nagyravágyó Aragóniai Beatrix népszerűtlenségi csúcsot döntött a magyar történelemben, amihez az is hozzájárult, hogy az olasz asszony nem tudta utóddal megajándékozni az uralkodót. Holott Beatrix családjában nem volt jellemző az ilyesmi: az apja a legenda szerint tucatnál több gyermeket nemzett. Beatrix királyné keserűségében azzal védekezett, hogy a király ágyasa – Mátyás fiának, Corvin Jánosnak az anyja – féltékenységből boszorkánysággal hozta rá a meddőség átkát.

A paraszti világban a mezei munka mellett a szülés volt a nő elsődleges feladata. Az esküvő után keresztelőnek kellett következni. A meddőség nagy szégyennek számított, s mikor gyanították, hogy a férjben van a hiba, azt is elnézték, ha a feleség titkon mástól esett teherbe. Megesett, hogy a férj pedig orvosi vizsgálat helyett a gyakorlatban próbálta ki – például a szolgálólányon –, vajon mástól lehet-e gyereke. Igaz, azt sem nézték jó szemmel, ha az ifiasszony hasa korán kerekedett. A matyóknál nem voltak mézeshetek, sőt a szigorú anyós az első hat hétben elzárta egymástól az ifjú házasokat, nehogy túl mohón egymásnak essenek… 

FOTÓ: SHUTTERSTOCK, GIOVANNI BATTISTA TIEPOLO: AZ ANGYAL MEGJELENIK SÁRÁNAK (FRESKÓRÉSZLET, 1726–1728)