Generációk egymásért

Ha már biztonságosan lábra kaptak, következnek az unokák, akik ettől fogva valamennyi rokonuk figyelmét kiérdemlik. Az utódok leginkább felmenőik nyugdíjba vonulását követően gondolkodnak el: vajon miben szenvedhetnek szükséget?

Az öngondoskodás mintája erős nyomot hagy mindenkiben, s a jó példa ragadós. Nem lehet elég korán gyűjtögetésbe fogni, különös tekintettel arra, hogy az átlagos nyugdíjak összege elmarad a hazai átlagkeresettől. A jövőre irányuló figyelem persze a mindenkori lehetőségek függvénye, nem csupán jó szándék kérdése. Ám ahol a takarékoskodás, a tartalékolás, a mindenkor jó eséllyel értékesíthető javak felhalmozása a família életének szerves része, ott bárki is ritkán kerül anyagi bajba, vagy ha mégis, akkor generációk siethetnek a segítségére.

Kutatások szerint minden negyedik 18–49 éves megkérdezett támogatja a felmenőit, több mint 50 százalékuk az örökségéről is lemondana, hogy a szüleiknek idős korukra ne kelljen szükséget szenvedniük. A mai ifjabb generációkban többféle elképzelés él a saját jövőjük bebiztosításával kapcsolatban. Tudják, hogy idősebb korukra a mai nyugdíjrendszer kevéssé hasonlít majd az akkorira, hiszen az állam – kényszerűségből is – mind inkább a háttérbe vonul a finanszírozásból.

Akik egyszerre a gyerekeiknek és a szüleiknek is segédkezet nyújtanak, talán a leginkább elkötelezettek a generációk sorsa iránt. Persze a családoknál többféle hagyomány uralhatja a gondolataikat. Vannak idősek, akik a saját temetésükre tesznek félre jókora összeget, hogy ne terheljék vele az utódokat. Mások a szükségnek megfelelően dotálják a gyermekeiket, vagy ellenkezőleg: nagyon vigyáznak közöttük az egyensúly mindenkori megőrzésére. Ez fordítva is érvényes: a gyermekek a saját magánéletük, egzisztenciájuk, anyagi tartalékaik alapján határoznak arról, hogy állandóan vagy alkalom szerint mely módon, milyen tehervállalással állnak felmenőik rendelkezésére. Azt se feledjük, hogy nem kevés idős ember nem szívesen vagy sosem fogadna el támogatást a gyermekétől.

„Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben” – mondja a törvény, aminek esetleges kényszerű érvényesítése nem túl kellemes feladat, sőt kínos helyzeteket teremt. Ám karácsony ünnepe idején erre még csak ne is gondoljunk. Higgyünk abban, mindenki azért vállal gyermeket, hogy még erején felül is segítse, s a fiak-lányok hasonlóképpen mindent megtesznek szüleik nyugodt öregségéért.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK