Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Egyedülálló, 38 éves nő vagyok, egy multicégnél dolgozom a Dunántúlon. Négy hónapja ismerem Istvánt, aki két évvel idősebb nálam, s kollégám ugyanennél a cégnél, egy továbbképzésen találkoztunk először. Nagy elánnal kezdett udvarolni, és nem tagadom, hogy hamar levett a lábamról. Kedves, humoros és jól is néz ki. Kicsit izgágának találtam, de ettől csak vonzóbbnak tűnt.

Az első randevúnkon elmesélte a közelmúltbeli válását, ami igen csúnyán zajlott, „természetesen” a neje hibájából. Mindenen vitáztak, a gyerekláthatástól kezdve az anyagiakig. Ezt elmesélte egyszer. Aztán még sokszor. Minden találkozásunk úgy zajlott, hogy a második negyedórában rátért a volt felesége szemétségeire. Mivel csak az egyik felet hallom, így nem tudom megítélni, valóban olyan kiállhatatlan-e a felesége, vagy az én barátomnak is van sara abban, hogy így elfajult a válás. De mindig meghallgattam, gondoltam, elég friss még a válóper, majd csak lenyugszanak a dolgok. Ám mintha felbátorodna azon, hogy megértéssel hallgatom, egyre többet beszél az exéről, a legapróbb részletekig, még az intim problémáikról is. Próbáltam csitítani, de ezt rossz néven vette: kijelentette, hogy több megértést vár tőlem! Hát nagyon elegem lett. Kipakoltam: nekem ez már nagyon unalmas, lépjen végre tovább. Szeretem és mindenben támogatom, de ne traktáljon már örökké ezzel a témával. Mire ő azt vágta a fejemhez, hogy csalódás vagyok számára, mert azt remélte, hogy velem kezdhet új életet, de én is egy önző nő vagyok, akit nem érdekel a párja gondja.

Ennek két hete, azóta nem hív, nem ír. Már többször nyúltam a telefon felé, hogy felhívjam, megkövessem, amiért türelmetlen voltam vele. Néha úgy érzem, hogy ki kellett volna várnom, amíg elengedi a válása ügyét, máskor meg arra gondolok, mi közöm van nekem ehhez, miért nem velünk foglalkozik, a mi közös ügyeinkkel? Még nem hívtam fel, de nem tudom, jól teszem-e, hogy várok, hátha belátja, igazam van… 

Üdvözlettel: Jutka

Kedves Jutka! 

Úgy vélem, jól tette, hogy elvágta ezt a kényszeres panaszáradatot. A barátja még nem jutott túl a válásán, nem kellett volna új kapcsolatba kezdenie. Akárcsak a halálesetnél, a válásnál is el kell telnie a gyászidőnek. Itt is le kell zajlania a folyamatoknak: a hárításnak, a haragnak, az elfogadásnak és a továbblépésnek. Ezt nem lehet megspórolni. S ha ön most jelentkezik nála, akkor ezzel azt jelzi: jogos volt a sértettsége. Tehát mindenképpen megvárnám, amíg megemészti a tiltakozást. Ha különben minden rendben volt önök között, mint ahogyan írja, akkor ez bekövetkezik. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes