Töretlen diadalmenet

Senki nem vitatja, hogy a hamburger különleges helyet foglal el a gasztrokultúrában. Nincs még egy olyan fogás, ami világszerte ennyire elterjedt lenne, mint ez az ikonikus szendvics. Mi a titka? Kényelem, tömeggyártás, globalizáció, a kivételességet adó nyugati életérzés – nem utolsósorban pedig a kiváló minőségű, kellőképpen szaftos és tökéletesen grillezett marhahús.

Az I. században az Isicia Omentata néven fennmaradt húskeverék – Apicius mesterszakács, szakácskönyvíró is megemlíti a IV. századi művében – az első olyan fenyőmagot, borsot, bort és garam fűszert tartalmazó étel, ami a hamburger ősének tekinthető. Pár évszázadot előreugorva a történelemben: a XIII. századi Mongóliában, Dzsingisz kán Arany Hordájában találkozhatunk újra a „hambik” ősével. A tatár kán katonái gyakran ugyanabban a cipőben jártak, mint a XXI. század emberei: nem volt idejük sem ételt készíteni, sem falatozni, ezért terjedt el körükben a mára tatár bifsztek néven ismert vagdalt, a lóhúsból készült fűszerezett étel. A mongol birodalomból a húspogácsa orosz közvetítéssel került Hamburgba, amely a XIX. századra a legforgalmasabb európai kikötővé vált. Az Amerikába tartó hajók nagy része innen indult New Yorkba, ahol gyorsan közkedvelt harapnivalóvá vált a marhahúsból készült húspogácsa – köszönhetően a húsdaráló feltalálásának. A honvággyal küzdő német tengerészek kedvéért hamburgersteak vagy beefsteak à Hambourgeoise néven árulták.

Az első igazi hamburger elkészítésével kapcsolatban csupán annyi biztos, hogy valamikor a XIX. század végére tehető. Az egyik lehetséges történet szerint a 15 éves Charlie Nagreen – akit kedvesen csak Hamburger Charlie-ként emlegettek kortársai – árult először hamburgert 1885-ben, Wisconsin államban. A  vásárokon feltűnt neki, hogy az emberek sokszor azért nem állnak meg a bódéjánál, mert nem volt kedvük az étkezéssel időt pazarolni a nézelődés helyett. Ekkor jött a korszakalkotó ötlet: két szelet kenyér közé tette a lapos húspogácsát – így egyszerre sétálhattak és falatozhattak a vásározók. A hamburger nemzetközi népszerűségét végül a franchise-rendszerben működő gyorsé termek hozták meg, ezek közül máig az egyik leghíresebb az 1937-ben alapított, kezdetben hot dogot áruló McDonald’s. Ezek az éttermek tették a hamburger jellegzetes kísérőivé a hasábburgonyát és a szénsavas üdítőitalokat is.

A burgerek történetét az évszázadok alatt a botrányok sem kerülték el. A földkerekség hamburgerbe vetett bizalmát alaposan megrengette, amikor 2014-ben kiderült, hogy számos egyesült királyságbeli burgerezőben marha helyett lóhúsból készített húspogácsa került a bucikba. A kapzsiság inspirálta olcsó, rossz minőségű húsok is csak rövid időre vernek be egy-egy szöget a világ legelterjedtebb gyorsételének nem létező koporsójába – a nagy múltú étel sikere ugyanis mindezek ellenére töretlen, újabb és újabb étteremláncok teszik meg étlapjuk főszereplőjévé. Hiába, no, a hamburger praktikus, gyors és finom.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK