Először angolul szólalt meg

A kisfiú örvend a játékoknak, amit a családnak részben a Szabad Föld szerkesztőségének megbízásából, részben pomázi ismerősök kérésére hoztunk el a ruhaneművel és tartós élelmiszerrel együtt. A négyéves Noel ide-oda szaladgál, egyik játéktól a másikig, izgalmában néha a kezét is rázza fejmagasságban.

Túlmozgásos lehet, mint annyi gyerek, gondolom, de ahogyan az édesanyjával, Kárászi Gergőné Erzsébettel beszélgetek, megtudom, valójában másról van szó.

– Negyedik gyermekem, így aztán hamar észrevettem, hogy nem olyan, mint a többi. Szinte soha nem adott ki hangot, ha szóltam hozzá, nem reagált. A hallásával lehet valami gond, netán süketnéma, gondoltam.

Vitte orvoshoz, aki megvizsgálta a kisfiút, végül kijelentette: nem érti, miért nem reagál a hangokra. Vitte másik orvoshoz, ő is csak a karját tárta szét. Vizsgálták altatásban: az agyi rezgések szerint Noelnek reagálnia kellene a hangokra. Mi lehet hát akkor az oka, hogy mégsem teszi? Végül egy idős doktorhoz került Szolnokon, aki öt perc vizsgálat után írásba adta: Noel nem süketnéma. Javasolta, hogy a kisfiút neurológus nézze meg.

Így is történt, a doktornő pedig az alapos vizsgálat nyomán megállapította: Noelnek veleszületett gyermekkori autizmusa van. Speciális foglalkozással azonban nagyban javítható az állapota.

– Akár még beszélni is meg tudnák tanítani? – kérdezem. 

– Időközben elkezdett beszélni. Angolul – lep meg az édesanya.

Először az angol ábécét mondta. Aztán szavakat, mondatokat. Ne csodálkozzunk ezen, Noel – mint annyi kortársa – sok mesét néz a tévében, angol nyelven is. És persze magyarul is. Hogy akkor miért nem beszél mégsem magyarul, amit egyébként szintén megért? Ez már a betegségéből adódik.

Állapotának javításához speciális fejlesztő óvodára lenne szüksége, ami azonban Jász-Nagykun-Szolnok megyében nincs. Viszont a fővárosban igen. Amint kiadják a megyei pedagógiai intézet szakértői véleményét Noel fejlesztésének mikéntjéről, költöznek vissza.

Mert a család eredendően nem alattyáni, hanem fővárosi, onnan vetette őket a sors vidékre. Erzsébet édesapja még nem volt 14 éves, amikor ő megszületett, az édesanyja pedig 17. S mivel 14 éves kor alatt az akkori jogszabályok szerint nem lehetett valakinek gyermeke – akkor sem, ha volt –, a nevére sem vehette. Erzsébet édesapjaként kitalált nevet vezettek az irataiba. Édesanyja másfél év után hagyta el őt és az időközben megszületett féltestvérét, viszont a nagyszülei szeretettel viselték a gondjukat, felnevelték őket. Erzsébet szakmát tanult, a gyermekei mellett, amikor tehette, gyógyszertári asszisztensként dolgozott.

Egy 18 évvel idősebb férfival kötött házasságot, akitől két gyermeke született. Kapcsolata 10 esztendő után bomlott fel, mert, ahogy elmondja, a férje családja gyakran vágta a szemébe, hogy semmit sem hozott a házasságába. Ő pedig minden közös szerzeményt hátrahagyva elégelte meg a megalázását. A két gyermek közül a kisfiú, Beni vele maradt, de tartja a kapcsolatot az édesapjával maradó Elizabettel is.

A nagyszülei szeretettel fogadták vissza, egészen addig, ameddig nem találták meg egymást az új párjával, akivel később össze is házasodtak. Három gyermekük született, a most hatéves Jázmin, Noel és a kétéves Krisztián. Több mint hat évig laktak egy fővárosi bérletben, amit azonban eladott a tulajdonosa, ezért egy héten belül ki kellett költözniük. Előbb Jászapátiban találtak otthonra, majd Alattyánban. Itt szívesen maradnának, ám Noel állapota miatt talán már a tavasszal a fővárosban fognak lakni.

S akkor ismét mindennap együtt lehetnek a gyermekek édesapjával is, aki galvanizálóként keresi a kenyerét a szeretteinek. A távolság miatt azonban csak hetenként-kéthetenként tud hazautazni.

A család tehát ismét költözés előtt áll. Tudomásul veszik, hogy az élet így hozta. Egyet viszont nagyon sajnálnak. Azt, hogy Kata, aki az otthonába fogadta őket és nagymamaként segíti a családot, nem mehet velük.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI