Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Anyaként kérek tanácsot a 25 éves lányom párkapcsolati ügyében. Ő erről nem tud, én viszont örülnék, ha segítséget kapnék a tisztánlátáshoz.

Nem a szülői elfogultság mondatja velem, széles körű vélemény: Erika szép, okos és kedves lány. A  diplomája megszerzése után dolgozni ment, s most egy éve megkapta az álomállását. Nagy a baráti köre, együtt járnak bulizni, utazni, nyaralni. Még itthon lakik, és mivel három felnőtt testvére már kirepült hazulról, övé a házban az egész második szint. A férjem, az édesapja nyolc éve meghalt, ami nagyon megviselte, ezért, bevallom, kényeztetem, ahogy csak tudom. De ezzel soha nem él vissza. Igaz, már csak ketten lakunk a nagy házban, de nagyon összetartó a családunk, a testvérei is a közelünkben élnek, így folyton itt nyüzsög mindenki, gyerekek, unokák. Szeretetteljes a légkör, a negyvenéves legnagyobb lányom is bújik hozzám, gyakran megöleljük, megpusziljuk egymást, mindenki, keresztbe-kasul.

Mindezt azért meséltem ilyen részletesen, mert a „legkisebbemnek” olyan a párkapcsolata, ami engem aggaszt. Erikát mostanában gyakran látom szomorúnak, dühösnek. Egy igen jóképű, magasan képzett fiúval jár, aki már nem is annyira fiú, hiszen nemsokára 30 éves lesz. Hirtelen fellobbanó, hatalmas szerelem ez mindkét részről. De ahogy telik az idő, egyre inkább látszanak a különbözőségek. Péter ritkán jön hozzánk, akkor kedves, udvarias, de utána mindig azt mondja, hogy neki furcsa ez a nagyon szoros családi élet, ez az érzelgés. Nemrég rakott krumplit főztem, és mivel tudtam, hogy a kedvence, küldtem neki. Hát majdnem visszaküldte: ő nem koldus, hogy alamizsnát kapjon. A lányommal nem is értettük, hogy jutott ez az eszébe. És a többi jel: nem szeret „érzelegni”, utálja, hogy Erikának ennyi barátja van. Ha csak rajta múlna, soha nem mozdulna ki hazulról. Amikor mégis enged az unszolásnak, egész este savanyít, meg se nyikkan, s árgus szemmel nézi, a lányom kivel áll szóba. Amikor karácsonyra nagyvonalú ajándékot kapott Erikától, nem örült neki, alig akarta elfogadni. A  családi háttér nem túl jó: válás után az apja nevelte, kicsit ridegtartáson. A lányom még szerelmes, de azért már kezd nyiladozni a szeme… 

Üdvözlettel: Erzsébet

Kedves Erzsébet! 

Alighanem jól látja: ez a két fiatal különbözőképpen szocializálódott, más a tapasztalatuk és a felfogásuk a családról, a szeretet nyelvéről. Amíg tart a lángolás, addig ez fel sem tűnik, de aztán egyre inkább kiütköznek a nagyon is fontos ellentétek. Ez nem építő kapcsolat, jó lenne kivárni a végét. De nem erőltetni, legfeljebb bátorítani a szakítást… 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes