Keresztelőruha a dédunokáknak

Apai ágon szlovák vagyok magam is. Jóleső érzés belépni a házba, amely olyan, mint gyermekkorom kiskőrösi otthonai. Erzsike néni pedig mintha apám nénje vagy húga lenne, úgy fogad, olyan kedvesen. Csak éppen a hallása már erősen megromlott, ezért is jó, hogy hármasban, a menye, Piroska – a fiatalabb Gerhát Józsefné – segítségével beszélgethetünk.

– Kilencvenkét éves leszek szeptember 11-én, ha megérem – mondja idősebb Gerhát Józsefné, született O. Nagy Erzsébet. S mindjárt hozzáteszi, a nagyapját még egyszerűen csak Nagy Istvánnak hívták, de az apja már O. Nagy Pál lett, a katonaságnál megkülönböztetésül kapta a sok Nagy közt az O betűt. Őtőle meg – mármint Erzsikétől – egy igazolványcsere alkalmával „elvették”, attól kezdve csak Nagy Erzsébet a neve.

– Csömörön születtem – mondja aztán –, háromszáz esztendeje itt élnek az őseim. A férjem mogyoródi magyar volt – az apja veresegyházi –, a fóti búcsún látott először, 1948 novemberében volt az esküvőnk. A lakodalmat nálunk, a szülői házban tartottuk, jó hosszú parasztház volt, elfért mindenki. Azután az anyósoméknál laktunk Szilasligeten, kaptunk hat hold földet meg egy tehenet. Gazdálkodtunk, kertészkedtünk, paradicsomot, uborkát, borsót, babot termeltünk – volt egy kis szőlő is –, vittem Pestre, a piacra. A tehén mellett tartottunk hízót, baromfit, jött ebből is egy kis pénz. Lassan-lassan összegyűlt annyi, hogy 51 ezer forintért vettünk Csömörön egy öreg házat, majd építkezni kezdtük. De akkor már agitáltak, lépjünk be a téeszbe, persze az én uram hallani sem akart erről. Elment inkább fűtőnek az Ikarus gyárba, és csak 1969-ben lett téesztag. Csaknem húsz évet húzott le aztán a tehenészetben. Nálam fordítva volt, én itt kezdtem, a kertészeti brigádban, ugyanúgy paradicsomot, uborkát, borsót termeltünk, mint előtte egyénileg. Sokat kapáltunk.

Fényképeket vesz elő, amelyek azokban az időkben a téeszben, a határban készültek, a kapa szinte mindegyiken ott van a szorgos asszonykezekben. Úgy öltöztek akkor még a munkában is, ahogyan az édesanyjuk. Látom aztán másik képen ünnepi viseletben is asszonytársaival, hazafelé jövet a templomból. Ahová vasárnap jó evangélikusként mindig eljártak, őrizték a hitet, s őrizte őket a hit.

– Tíz év után elegem lett a téeszből – folytatódik a történet –, takarítónőket kerestek a Kohó- és Gépipari Minisztériumba, s mi néhányan csömöriek úgy döntöttünk, jelentkezünk. Az enyém lett a földszint, volt mit takarítani. De azután pár év múlva továbbléptünk, a Sasad Tsz-be, ahol jobban fizettek. Ott dolgoztam egészen a nyugdíjig.

Egy gyermekük született, József, aki szintén tót lányt vett feleségül, Piroska Nagytarcsáról került Csömörre. Együtt laktak 13 évig, azután a fiatalok a szomszéd telken építettek házat. Józsefnek és Piroskának két fia született: Attila és Péter, Attiláéknak három, Péteréknek két gyermekük van. Péterék háza a dédmamával közös portán épült, és Attila is Csömörön lakik, a dédi így gyakran láthatja az öt dédunokát.

Piroskával elérzékenyülve mutatják a fényképeken, milyen szépek. Dominik volt 2008-ban az első, aztán kétévenként jött a gólya: négy fiúcskát és egy kislánykát hozott. Azon a képen, ahol Zsombor unoka látható – az óvoda Pitypang csoportjának tagjaként –, azt is megcsodálhatom, milyen szemkápráztatóan szép a csömöri szlovák kisgyermekek népviselete.

De van itt más szépség is bőven a kis parasztszobában: a bútorok, az asztalon, a sublóton, a festett ládán a terítők, a vetett ágy hímzett párnái, a gyönyörűen felöltöztetett babák. Minden hímzést, babaruhát Erzsike néni varrt, s a fia és az unokák után a dédunokákat is abban a keresztelőruhában vitték a templomba, amit a réges-régi bölcsőben fekvő baba visel.

– Jaj, bozse moj – sóhajt, és visszateszi a bölcsőbe a babát. – Csak az a baj, hogy elszálltak az évek. Az uram még 1996-ban, hetvenévesen meghalt, a családomnak köszönhetem, hogy nem vagyok egyedül. Még elvégzem, amit lehet, de már egyre fogy az erőm.

Visszaül a radiátor mellé – ott szokott pihenni –, a dédunokák képeit nézegeti mosolyogva, mikor búcsúzom. Kívánom, hogy még sokáig őrizze meg a Jóisten a mosolyát…

A SZERZŐ FELVÉTELE