Mit olvasson a gyerek?

Két mokány kisfiú toppan be az iskolai könyvtárba:

– Anikó néni megengedte, hogy számítógépezzünk. 

– Másodikosok nem gépezhetnek – mondja Mészáros Imréné tanár, a könyvtár vezetője. 

– De Anikó néni megengedte – kötik az ebet a karóhoz a fiúk. 

– Én meg nem engedem – feleli a könyvtáros tanár néni. 

– Másodikos gyerek még olvasson!

A kisfiúk mérgesen sarkon fordulnak. 

Zömmel lányok várnak Kiskunhalason, a felsővárosi általános iskola könyvtárában, ahol arról kérdezem őket: kaptak-e könyvet karácsonyra, s ha igen, elolvasták-e már?

Jekő Janka már nyolcadikos, az első tíz között végzett az országos könyvtárhasználati versenyben. Eldöntött tény, hogy a híres szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban tanul majd tovább.

– Igen, kaptam, ahogyan kisgyerekkorom óta minden karácsonyra – válaszolja. – Míg én nem tudtam, rengeteget olvastak nekem a szüleim. Pici koromban a Kipp Kopp volt a kedvencem. Bartos Erika, majd Nógrádi Gábor könyvei. Most lányregényeket olvasok. Meg a Harry Pottert. Az a legjobb.

– Nehéz volt végigolvasni az első könyvet? 

– Nem, mert kíváncsi voltam. Szerettem volna tudni, mi történik benne.

Papp Abigél és Szekeres Nóri Alexandra még kicsik, de gyakran látogatják az iskolai könyvtárat. Mutatják, mit olvastak:

– A Segítség, embert. Régebben kaptam, talán a szülinapomra. 

– Miről szól? 

– Még nem értem a végére. 

– Én Balázsy Panna Csakazértis című könyvét. 

– Elmondanád, miről szól? 

– Hát – elfelejtettem.

De persze, ha várunk egy kicsit, egyre több részletet tudnak felidézni.

Rózsa Rea harmadikos. Az ő kedvence a Geronimo Stilton sorozat. Még nem olvasta az összeset, de némelyiket már többször is. Neki is sokat olvastak a szülei, amikor ő még nem tudott. Kérdem tőle, hogy elalvás előtt-e. Azt feleli: akkor, amikor szerette volna. De szerinte egyedül olvasni jobb. Eleinte nem könnyű egyszerre nézni a betűket és elképzelni a szereplőket, de az olyan, mintha csak az övé lenne a történet.

Mészáros Imréné 2015-ben a korábbi tanítványával egy pályázatra készített felmérést, hogy a gyerekek hány százaléka olvas az iskolában. Tíz százalék jött ki – ezt borzasztóan kevesellték. De a többi felmérésből kiderült, hogy az átlag ennél is kevesebb. Hogy miért ilyen kevés gyerek olvas? Mert a képek erősebbek, mint a betűk. A gyerekek 2015-ben már rengeteget tévéztek és számítógépeztek, de az okostelefon még nem terjedt el annyira, mint manapság.

– A képernyőn is betűk vannak, az is olvasás, nem? 

– A többség nem olvasásra használja, hanem játékra – mondja a tanárnő. Sem pedagógusként, sem könyvtárosként nem tanítottak neki soha semmilyen módszertant, hogyan lehet az olvasást megszerettetni a gyerekekkel.

– A saját tapasztalatai alapján mire jutott? 

– Jókor kell jó könyvet a kezükbe adni. Nem szabad túl hamar hosszú, illusztráció nélküli könyveket javasolni. A jó gyerekkönyv átmenet a képregény és a normál irodalmi mű között. Egy oldalon kevés szöveg, nagy betűk, széles sortávolság. Nagyméretű, színes, vicces képek. Fontos, hogy a szöveg is vicces legyen.

De a legfontosabb, hogy a szülő tartsa fontosnak az olvasást. Legjobb, ha a gyerekek azt látják, a felnőttek is olvasnak. Ha nincs idejük, a biztatás is megteszi. Meg némi következetesség, hogy ne engedjék állandóan tévézni és laptopozni. Olvasáskor meg kell dolgozni az élményért, a képernyőről pedig készen kapják. Ha a gyerek annyit nézi a képeket, amennyit csak akarja, sohasem lendül át azon a ponton, amikortól már örömet jelent neki az olvasás.

Ráadásul a kétféle élmény eredménye nem is ugyanaz. Rendszeres olvasás nélkül nem alakul ki a szövegértés, szegényes marad a szókincs és a szóbeli kifejezés. Ha meghallgatjuk a mai gyerekeket, tisztelet a kivételnek, épkézláb mondat alig hagyja el a szájukat – mondja Mészáros Imréné. Aztán hozzáteszi: ha ma újra elvégeznék a 2015-ös felmérést, félő, hogy kiderülne, már a gyerekek tíz százaléka sem olvas rendszeresen.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE