Boldog robogós

Vasárnap van, s jó érzés a szépen berendezett lakásban leülni. Tekintetünk megpihen az asztal szélén a Kalendáriumon meg a friss Szabad Földön, s mellette a márciusi Vidék íze magazinon. Az utóbbi Éva, a feleség kedvence, aki most nincs velünk, mert a vendéglátóhelyen, ahol dolgozik, sok a munka ilyenkor.

Jó lenne, ha többet lehetnének együtt, de Flaskár Imre azért a házasságában és Joker-játékosként is nagyon szerencsésnek tartja magát. Szokott ugyan rejtvényt fejteni és játszani, de ritkán küldi el a megfejtést. Most azonban kivágta és postázta a szelvényeket, s lám, övé a főnyeremény – amit először el sem akart hinni, aztán annál jobban örült neki. A Szabad Földet gyermekkora óta ismeri, a közeli Mucsfán élő apai nagyszüleinél kezdte olvasgatni annak idején. Ők földet műveltek, állatot tartottak, s a lapban sok mindent megtaláltak. De olvasták anyai nagyszülei is Bonyhádvarasdon, majd családtag lett a szülői házban Bonyhádon. Flaskár Imre nélküle nehezen tudná elképzelni a hetet.

– Mindent megtalálok benne, ami egy vidéki embernek érdekes – mondja. – Tehergépkocsi-vezetőként az én életem egészen más, mint a nagyszüleimé volt, de a kertészkedéstől az egészségig nagyon sok hasznos, praktikus tanácsot ad a lap. Mi a feleségemmel együtt egyszerű emberek vagyunk, s a Szabad Földet talán azért szeretjük, mert úgy érezzük, olyan, mint mi, és tényleg a miénk. Nem felszínes, hanem tartalmas és őszinte, tele van segítő szándékkal, tiszteli az olvasót. S a Kalendáriumra ez éppúgy igaz.

Ahogy beszélgetünk, egyre erősödik bennem: boldog emberrel ülök szemben. Flaskár Imre úgy beszél a munkája szépségeiről, hogy már szinte bánom, nem lettem teherautó-sofőr. Eddig inkább csak azt láttam, milyen nehéz lehet uralni egy ilyen monstrumot, de most a táj szépségéről, változatosságáról hallok, s hogy mennyi jó emberrel, kedves ismerőssel találkozik a sofőr. Igaz, hogy eshet hó, ónos eső, lehet köd – nem is szólva a tolatásokról és egyéb manőverekről kis udvarokon, szűkebbnél szűkebb helyeken –, de mindezek eltörpülnek a sofőrlét örömei mellett. Házigazdánk ráadásul imádja Bonyhádot, s a hétközi „kocsikázás” után számára a szombat-vasárnapi kertészkedés – van elég kert a családban – remek kikapcsolódás. Egy-egy kirándulás, wellnesshétvége – csakis belföldön –, kell-e ennél több? Flaskár Imre, aki 19 esztendősen épületgépész-technikusként végzett Szekszárdon, két éven át Németországban dolgozott, de alig várta, hogy hazajöjjön. A  teherautó-vezetés pedig – különösen itt, a szűkebb hazában, a Dél-Dunántúlon – maga a beteljesülés.

S persze robogóval robogni sem akármilyen érzés. Régen Simson Star kismotoron járt, nem idegen hát neki az ötven köbcenti. Kívánjuk, hogy legyen vele minden útján a szerencse, bármit vezet! És ne hagyja el soha a derű...

A SZERZŐ FELVÉTELE