Gyermektelenül

– Kik között végezték a kutatásukat? 

– 67 negyven év feletti gyermektelen nőt és 30 ötvenévesnél idősebb gyermektelen férfit kérdeztünk az úgynevezett hólabdamódszerrel. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek ajánlanak olyanokat, akik hozzájuk hasonlóan gyermektelenek. A minta nem reprezentatív, viszont a tendenciák már kirajzolódhatnak belőle. 

– Szívesen válaszoltak a megkérdezettek? 

– Általában igen. Érdekes volt megfigyelni viszont, hogy ha gyermekesek ajánlottak interjúalanyt, gyakran hozzátették: csak finoman kérdezzünk, mert milyen rossz lehet nekik… 

– És valóban így érezték? 

– Természetesen vegyes a kép. Magyarországon a felnőtt lakosság valamivel több mint 10 százalékának nincs gyermeke, s csak kevesebb mint a felük sorolható a „tudatos” gyermektelen kategóriába. 

– Európai összehasonlításban Magyarország hová tehető a tudatos gyermektelenséget illetően? 

– A gyermektelenek aránya a német ajkú országokban – Németországon kívül Ausztriában és Svájcban – a legmagasabb, számuk meghaladja a húsz százalékot. Ennek a fele tudatos. Meglepetésre igen magas a gyermektelenek aránya az erős katolikus hagyományokra épülő Olaszországban is. A nyugati államokban a magyarországinál általában egyébként magasabb a gyermektelenek aránya, az egykori szocialista országok esetében pedig a középmezőnyhöz tartozunk. 

– Mi az oka annak, hogy Nyugat-Európában több a tudatosan gyermektelen? 

– A nők önmegvalósítása a nyugat-európai társadalmakból indult, onnan terjed kelet felé. Ott alakult ki először a nők karriermodellje. Nevezzük az ezekben az országokban élőket élménytársadalmaknak is. Az utazás, a fogyasztás, a kulturális élmények vágya erősebb, mint a gyermek által nyújtott élmény. 

– Mire jutottak: Magyarországon miért nem akar valaki gyermeket? 

– Sokszor nehéz szétszálazni a többféle indokot. Általános az anyagi motiváció: nem volt házuk, megfelelő háttér, amikorra pedig megteremtették, már nem lehetett gyermekük. Találkoztunk olyannal, aki a szüléstől félt, mást rendszeresen bántalmazott a párja, a szülője volt alkoholista vagy skizofrén, s félt, hogy ő sem válna jó szülővé. A másik fő vonulat: gyermek nélkül is lehetnek boldogok, a kiteljesedéshez nem szükséges a gyermek. 

– Ezek szerint a tudatosan gyermektelenek közül sem mindegyik „örök életre” nem akart gyermeket, csupán halasztott. Miért?

– Általában azért, mert még nem találta meg az igazit, vagy – ahogy említettem – az anyagi vagy egyéb körülményei nem tették lehetővé a gyermekvállalást. Vagy például az idős szüleit gondozta. Több 60-70 éves nő válaszolta azt is, hogy harmincéves kora fölött találta meg a párját, akkor pedig már nem akart szülni. Ma ez az időszak egyértelműen későbbre tolódott. 

– A tudatosan gyermektelen férfiak miért választották ezt az életformát? 

– Részben ők is az élmények kiteljesedése érdekében – ez elsősorban az értelmiségi férfiakat jellemzi –, részben pedig az anyagi körülményeik miatt. Több férfi is felhozta indokként, hogy a kilencvenes években, amikor gyermeke lehetett volna, félt a munkanélküliségtől, vagy esetleg meg is tapasztalta azt. Ők számoltak be arról, hogy később pedig már idősnek gondolták magukat a gyermekneveléshez, vagy a párjuk futott ki a gyermekvállalás lehetséges életkorából. 

– Mit figyeltek meg, milyen társadalmi rétegekben jellemzőbb a tudatos gyermektelenség? 

– A nőknél azok között, akik magas iskolai végzettségűek és a fővárosban élnek, míg a férfiaknál társadalmi csoportok szerint nem tapasztalható különbség a tudatos gyermektelenek között.

– Növekszik a gyermektelenek aránya Magyarországon? 

– Igen. A 2001-es népszámlálás során 8-9 százalék volt az arányuk, 2011-ben 11-12 százalék. Kíváncsian várjuk a 2021-es népszámlálási adatokat.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK