Tartós fegyverszünet

Egy hét apánál, egy hét anyánál – elvileg ez a felállás is működhet válás után, a legtöbb családban azonban rengeteg szervezést követel, és a gyermek számára sem a legideálisabb, hogy folyton „vándorolni” kényszerül. Sokan keresik, mi lehet a megoldás, ha már nem élnek együtt a szülők, de a gyerekekért mindketten felelősséget éreznek. Külföldön új formával kísérleteznek: a nesting annyit tesz, hogy a gyermek mindvégig a hajdan közös lakásban marad, azaz a maga szobájában lakhat, s időnként az apa és az anya egymással helyet cserélnek. Első látásra ez bonyolultnak tűnhet, de akad, ahol működik.

– Miután a kisfiunk megszületett, eltávolodtunk egymástól a férjemmel. Legyünk őszinték, a mi kapcsolatunkban sosem volt erős a szerelem kémiarésze, de mindig is jó barátok voltunk. Talán ennek is köszönhető, a válást sikerült úgy átvészelnünk, hogy ma már nincs köztünk feszültség, tudunk együttműködni. Voltak azonban nehéz időszakok, s nekünk az segített, hogy kikértük az óvodai pszichológus véleményét – meséli a negyvenkét éves Klára, akinek most hétéves a fia. – A pszichológus azt javasolta, hogy a különköltözésünk előtt két héttel jelentsük be a gyermeknek, hogy mit határoztunk, és próbáljunk úgy fogalmazni, hogy azt egy ötéves megértse. Mi azt mondtuk, ezentúl közöttünk apával nem szerelem lesz, hanem barátság. Hogyan fogadta a hírt? Sírva fakadt, majd azt kiabálta, hogy most azonnal megy a garázsba, előkeresi a láncfűrészt, és kettévágja magát. Így fejezte ki, hogy úgy érzi, a válással valósággal kettészakítjuk őt. Ez a fájdalmas jelenet is arra sarkallt minket, úgy alakítsuk az életmódunkat, hogy a gyermekünk minél kevésbé sérüljön.

Náluk az vált be, hogy az apás napokon az elvált férj költözik be a fiához a családi házba, ahol korábban együtt éltek. Az anya addig a volt férje legénylakásában alszik. Nem mindennapi megoldás, de a körülményekhez képest ezt találták a legjobbnak.

– Ezernyi kérdésünk volt, mit hogyan csináljunk. Abban egyetértettünk, hogy az apja továbbra is ugyanúgy vigye óvodába a kicsit és menjen érte, ahogy eddig. Abban azonban már tanácstalanok voltunk, hogy utána betérjen-e hozzánk, belefér-e, hogy leveszi a kabátját és segít megrakni a kazánt. Netán velünk is vacsorázzon? Hol a határ, ahol még beléphet az életünkbe, és mi az, ami már nem tartozik rá? – idézi fel a dilemmáit az elvált asszony. Egy dologban biztos: a fiának segített feldolgozni a krízist, hogy kikérték a pszichológus véleményét, miként az is, hogy a szülők képesek békésen együttműködni. Ám azt is tudja, hogy az ideális mintát azzal adták volna, ha egész családként együtt maradnak.

A szülők válása olyan fájdalmas esemény a gyermek számára, mint a gyász – hívja fel a figyelmet Singer Magdolna tanácsadó, mentálhigiénés szakember, aki könyvet írt ezzel a címmel: Ki vigasztalja meg a gyermeket? A szakember szerint a válás azért is nehéz, mert felfokozott érzelmeik elragadják a szülőket, s gyakran nincsenek tekintettel a gyerekek érzéseire. Főleg az öt évnél fiatalabbak biztonságérzete sérülhet, szorongás, düh ébredhet bennük. – Az ideális az lenne, ha a válással együtt járó átmeneti zűrzavar nem húzódna el – mondja. Tapasztalata szerint javít a helyzeten, ha a szülők egy idő után összeszedik magukat, és képesek konszolidált kapcsolatot kialakítani egymással. Fontos, hogy ne szapulják a gyerekük előtt a másikat, ne akarják túl hamar elfogadtatni az új párjukat, illetve a távol élő szülő, többnyire az apa energiát fektessen a kapcsolat megőrzésébe.

– Így a gyerekek elfogadhatják a válás tényét, nagyobb szenvedések nélkül alkalmazkodnak az új helyzethez – véli Singer Magdolna. Nem tagadja, sajnos ritkán találkozik ilyen ideális szakítással, de mindenképpen törekedni kell a tartós fegyverszünetre.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK