Ünnepeljük meg a teremtés koronáit is!

Zsoltit mindenki imádja, fürdik a szeretetben. Ám anyu, a nagymama és a nagynéni rajongása sem feledtetheti, hogy valaki hiányzik a táncból. Az óvodás srác az egyik játéka szerelgetésekor bosszúsan csattant fel: – Nekem miért nincs itt soha az apám, hogy segítsen! Melanie Mallers, a Kaliforniai Egyetem docense kutatásaira támaszkodva állítja: a férfiaknak a különböző stresszhelyzetekre adott válaszaiban közrejátszik, hogy gyerekkorukban milyen volt a kapcsolatuk az apjukkal.

A történelem során az apák szerepe elsősorban a családfői teendők ellátásában, a tekintély érvényesítésében mutatkozott meg. Leginkább a fegyelmezést vállalták magukra, a nevelést az anyára bízták. A későbbiekben a nők tömeges munkába állása átrendezte a szülői szerepeket.

A „mi, férfiak” összekacsintás, az apás játékok az izgalmak, örömök, küzdelmek, szokatlan helyzetek tárházát gyarapítják. Ezek az ismeretek megalapozzák a férfias viselkedést – így a határozottságot, a kitartást, a gondokkal szembenézést, a kudarcok elviselését, a védelmezést, az önfeláldozást, a valódi részvételt a család életében –, illetve a szabályok követését, mások jogainak tiszteletben tartását. S amelyik fiúgyermeknél ez az apai felkészítés valamilyen okból csorbát szenved, megpróbálja aput az adódó szituációkba „odaképzelni”, vajon mit is tenne ilyen esetben? Sajnos a hiányzó láncszem végül megágyazhat a szüntelen versengésnek, a makacs öntörvényűségnek, az agresszív viselkedésnek, sőt a bosszúálló magatartásnak.

Ranschburg Jenő pszichológus szerint az apa legfontosabb szerepe, hogy a gyermekét „a küszöbön átemelje”. Megmutatja, miként mennek a dolgok a családon kívül. Az incselkedések, a birkózások, az erőpróbák, továbbá a hintáztatás, a magasba dobálás – tehát a kihívások és a biztonságos „veszélyhelyzetek” – növelik a gyerek magabiztosságát, egészséges küzdőszellemének kialakulását. Az őrült viháncolás tanítja meg arra, hogy mások jelzéseire figyelve képes legyen lecsillapítani önmagát.

De lépjünk át a férfivá nevelés feladathalmazából az apa és leánya kapcsolatrendszerébe, hiszen az apa nem csupán a fiának, de a lányának is fontos mintákat közvetít. Ez utóbbi a feleséghez, az édesanyához fűződő magatartással – a női nem tiszteletével és oltalmazásával, az egyenjogúság mindennapi érvényesülésével – kezdődik. Az apai biztatás, elismerés, dicséret a leánygyerek méltóságának sarokköve. Bármilyen furcsa is: az apa tulajdonképpen az „első férfi” az életében. Az apjukkal összhangban élő kislányok felnövekedve megértően és magabiztosan viselkednek a férfiakkal, párkapcsolataikban sikeresebbek.

Ha az apa csupán időszakokra részese gyermekei életének, nehéz a fiúnak férfias férfivé, a lánynak nőies nővé felcseperednie. Segítséget jelent, hogy a férfiminta megmutatásának alanya lehet a nagyapa, a nagybácsi, a tanár és az edző is. Mindehhez tegyük hozzá: a „minták mintája” a szülők egymás iránt érzett szeretete, tisztelete, megbecsülése.

Az SOS Gyermekfalvak online felméréséből kiderült, hogy a megkérdezett férfiak többsége az apját tartotta a példaképének, s e szempontból egyharmad részben a nagypapák is fontosak a fiúk életében. Ugyanakkor a válaszadók 17 százaléka mondta, hogy igazi férfiminta nélkül nőtt fel. A meginterjúvoltak fele szeretné, hogy az anyák napjához hasonlóan az apák napját is megünnepeljék az óvodában és az iskolában.