Szükség van az idős kor bölcsességére

– Hogyan működhet egy olyan világ, ahol mind több az idős és egyre kevesebb a fiatal?

– Másképpen, mint régen. A fejlett országokban általános jelenség, hogy gyorsan idősödik a társadalom. Közben pedig az infokommunikációs fejlődés és a robotizáció is folyamatosan változtatja körülöttünk a világot. Mindez újratervezésre készteti az egyéneket, a szakpolitikusokat, a városvezetőket.

Feladatokat kell kínálni az idősödők egyre nagyobb tömegének, új lehetőségeket az egészség megtartásához, mert a demográfiai változások nehéz helyzet elé állítják a szociális és egészségügyi ellátórendszereket. Amikor már azt hisszük, megtettük a magunkét, még legalább 20–25 évre kell előre gondolkodni.

– Az idősödőknek pedig aktívnak és egészségesnek kell maradniuk, hogy minél később legyen szükségük ellátásra, gondozásra.

– Pontosan. Az orvostudomány meghosszabbította az életet, de az életünk minőségéért – vagyis, hogy mi történik ebben az új életszakaszban, a munkával töltött évek és az öregkor között – mi felelünk.

A CédrusNet program célja, hogy a megváltozott helyzetben mindenki új szerepet, hasznosságélményt keressen és találjon, amiben a társadalom valamennyi szereplőjének partnernek kell lennie. Újszerű foglalkoztatásokat, részmunkákat, önbizalom-növelő képzéseket kell indítani, koncentrálni az egészségtudatosságra, az inspiráló közösségek alakulását segíteni.

– Nemcsak hatvan felett, hanem ötven, sőt már negyven után kezdik leírni, szinte kinézik a közösségből a kollégái az idősödő munkatársakat…

– Sajnos ez így van. Összefügg azzal, hogy az ember lelassul, tempót veszít. S nem csak a munkabírásáról van szó, hanem a megállíthatatlanul fejlődő technikáról, az egyre magasabb követelményekről is. Ez pedig stresszhez vezet. Az 50 év körüliek a megváltozott munkakörülmények miatt – ha például egész nap a számítógép előtt kell ülniük vagy számukra új dolgokat kell megtanulniuk – komoly fizikai és lelki sérüléseket szenvednek el. A CédrusNet programmal rájuk is gondolunk.

– Tehát újratervezésre van szükség a munkahelyeken is?

– Ennek már vannak nemzetközi mintái. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy egyfelől súlyos munkaerőhiány van, másfelől pedig feladatot keresnek a „leépített” ötvenesek, a nyugdíjba vonult hatvanasok. Sokszor a két fél nem talál egymásra. A nyugdíjas szakemberek inkább részállásokat vagy részfeladatokat vállalnának, de kicsi az ilyen kínálat, az ötveneseket pedig eleve nem szívesen alkalmazzák a munkáltatók.

– Mennyiben érhető tetten személyes indíttatás a program létrehozásában?

– Leginkább azt tudjuk szenvedélyesen képviselni, amit magunk is átéltünk. Én is kerestem feladatot magamnak, de hiába. Sokan azt hisszük, hogy az életünk során szerzett tudás, tapasztalat fontos lehet, aztán kiderül, hogy erre senki nem tart igényt, sem a családban, sem a társadalom aktív világában.

Nemzetközi kutatásokat tanulmányoztam, hazai vizsgálatokat elemeztem, s egyértelművé vált számomra, hogy a tapasztalat, az idősödő emberek „bölcsessége” – amire mindig is utalnak a tudósok – értékes. Értékelni és értékesíteni kell, ez a társadalom tartalék humán tőkéje. És most szükség van erre a tartalékra.

Tudvalévő, hogy a kor előrehaladtával nő a kreativitás, az átlátóképesség, az értékítélet – erre alapoztam a koncepciót, amikor a tapasztalatok értékesítését tettem meg az idősödő társadalom működésének motorjává.

– Hogyan állt össze a projekt?

– Ez sok-sok egymással összefüggő program. Központja egy mindig nyüzsgő tér, ahol tudáskorszerűsítő képzéseket tartunk, tanulóköröket működtetünk, feladatokat közvetítünk, tanácsokat adunk, s az új életmódot vállaló, mintaadó kis közösségek találkozhatnak. Szenior tapasztalatokat összegyűjtő és értékesítő tudásbankot építünk, s mindeközben próbáljuk megváltoztatni a már érvénytelen sztereotípiákat a nyugdíjas létről, az öregségről.

Sárközy Erika a CédrusNet programot 18 településen mutatta be. Mindenhol kedvezően fogadták, ám egyedül Kecskeméten döntött úgy az önkormányzat, hogy a szenior tudáshasznosítás alappilléreit szívesen alkalmazná a gyakorlatban. Megannyi hasznos kezdeményezés valósult meg, hogy csupán a szupernagyi- és az időslátogató-képzést vagy a mesélő házak programot említsük.

Novemberben országos konferenciával zárul a hároméves kísérleti szakasz, s kezdődhet az „üzemszerű” alkalmazás. Az eddigi tapasztalatok szerint a megcélzott korosztály érdeklődik, nyitott és fogékony az új ismeretek iránt, mindazonáltal a közgondolkodásban nem megy egyik napról a másikra a szemléletváltás.