Remény nélkül a világban

– Az öngyilkosság rendkívül összetett jelenség, de egy tényező majdnem mindig fellelhető a hátterében: a pszichiátriai betegség. Az öngyilkosságban meghaltak, illetve az öngyilkossági kísérletet elkövetők 90 százaléka többnyire valamilyen pszichiátriai kórképben – depresszióban, skizofréniában, alkoholbetegségben – szenved. Többségük depressziós.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden depressziós öngyilkos lesz, azonban fokozott a kockázat a nagyon súlyos, testi-lelki nyugtalansággal járó depressziótól szenvedők esetében. Ők folyton feszültek, nyugtalanok, állandóan jár az agyuk, rossz gondolatoktól gyötrődnek, nem tudnak aludni.

Súlyosbítja a helyzetet, ha mindehhez alkoholizálás vagy szorongásos betegség is társul, ha pszichésen megterhelő, stresszes életesemények – munkanélküliség, anyagi és családi problémák, esetleg gyógyíthatatlan betegség – nyomasztják az illetőt – magyarázza Rihmer professzor.

További kockázati tényezőt jelent, ha valakinek már előfordult a családjában depresszió, illetve öngyilkosság. Öngyilkos gének nincsenek, de öngyilkosságra hajlamosítóak léteznek. Vizsgálatok kimutatták, hogy ha valakinek sejtése sincs arról, hogy egyszer valamely felmenője önkezével vetett véget az életének, ez a tény akkor is megnöveli az öngyilkosságra való hajlamot.

Amennyiben bizonyos személyiségvonások – például ha valaki agresszív, impulzív, hirtelen természetű – depresszióval találkoznak, ugyancsak hajlamosítanak az öngyilkosságra. Mert az öngyilkosság – ahogyan Sigmund Freud mondta bölcsen – az egyénnek saját maga ellen fordított agressziója – teszi hozzá a szakértő. Az öngyilkosság tehát családi halmozódást mutat.

Ikervizsgálatokban kimutatták, hogy ha az egypetéjű ikrek közül az egyik öngyilkos lesz, akkor több mint 50 százalék az esély arra, hogy a másik is maga ellen fordul, míg a kétpetéjű ikreknél ez 10 százalék. Egy másik kutatás pedig azt igazolta, hogy az örökbe fogadottak olyan gyakorisággal lesznek öngyilkosok, mint a biológiai szüleik, s nem úgy, mint az örökbefogadóik.

Tehát ha depressziós ember él a családban, fokozott a kockázat.

A Hemingway-átok

A XX. század egyik legjelentősebb írója, Ernest Hemingway mániás depresszióval, valamint paranoiával küzdött. 62 éves korában kedvenc puskáját fordította önmaga ellen a háza tornácán. A családban többen is hordozták az öngyilkos hajlamot: az író apja, Clarence Hemingway, továbbá a színésznőként ismertté vált unokája, Margaux is saját kezével vetett véget életének.

A betegség árulkodó jeleit azonban – még mielőtt az illető fejében felmerülne az öngyilkossági szándék – fel lehet ismerni: megváltozik a hangulata, szomorúbb, szótlanabb lesz, kevesebbet beszélget a családtagokkal, nem érdeklik a kedvenc tévéműsorai, nem ül oda a számítógéphez, vagy ellenkezőleg, odaül és egész nap föl se kel, csökken az étvágya, muszájból eszik, később elkezd fogyni is, éjszaka gyakran felriad.

Mindez észrevehető a jól működő családban. A depressziós beteg általában nem képes Münchhausen báró módjára a hajánál fogva kihúzni magát a bajból, ehhez szakszerű segítségre van szüksége. A pszichés betegségekkel nem szívesen fordulnak orvoshoz az érintettek, holott tudni kell: a depresszió nem elmebaj, a depressziós nem hülye, csak a szellemi teljesítményeit is gúzsba köti a betegsége.

Ha meggyógyul, ugyanolyan normális lesz, mint korábban. Első lépésben a háziorvosok is képesek a depressziót kezelni, súlyosabb esetben pszichiáterhez irányítják a beteget. Szerencsére többségük a gyógyszeres terápiára kitűnően reagál, de pszichoterápiára is szükség lehet.

Ha az öngyilkossági szándékot kiváltó depresszió mögött olyan tényező áll, amit valamilyen élethelyzeti krízis váltott ki – például válás, egy szeretett családtag halála –, akkor időszakos terápiával megnyílik az esély a válságból való kilábalásra. Ám ha a hajlamnak inkább genetikai a háttere, hosszú távú kezelésre és követésre van szükség.

Kevesebben, de még mindig sokan

Miután Magyarország évtizedekig vezette a befejezett öngyilkosságokkal összefüggő statisztikákat, mára szerencsére jelentősen javult a helyzet. Az Egészségügyi Világszervezet tavalyi adatai alapján hazánk már nincs a tízes lista első három országa között, jelenleg Litvánia vezeti. 2010 óta több mint 30 százalékkal esett vissza a 100 ezer lakosra jutó esetek száma.

Az elmúlt évben 1656-an vetettek véget önkezükkel az életüknek, a rendszerváltás előtti időkben több mint kétszer ennyi öngyilkosság történt, 1974-ben emelkedett az esetszám 4000 fölé és tartósan ottmaradt a ’90-es évek elejéig. Abban továbbra sincs változás, hogy jelentősen több férfi vet véget az életének, mint nő: tavaly 1276, illetve 380.

Ennek oka lehet, hogy a férfiak nehezebben kérnek segítséget. A hazai lakosság csupán 15 százaléka ítéli kielégítőnek saját lelkiállapotát, ugyanakkor sok a súlyos depressziós és kétharmaduk nem részesül ellátásban. Márpedig a befejezett öngyilkosságok hátterében 90 százalékban hangulatzavarok állnak (elsősorban a depresszió).

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja a 116-123-as ingyenes, éjjel-nappal elérhető lelkielsősegély-számot!