Aki ver, az nem haver

– Nyolcadikos koromban történt. Sok barátom volt, az egész osztály kedvelt, amikor egyik napról a másikra elromlott valami. Szinte mindenki ellenem fordult, mert állítólag a hátuk mögött kibeszéltem őket.

Ebből egy szó sem igaz, nem is értettem, honnan veszik. A dolog odáig fajult, hogy egy alkalommal a tornaterem öltözőjében az egyik osztálytársam – akit pár hete még a barátomnak tudtam – nekem esett és elkezdett ütni. Nem akartam visszaütni. Sokan megaláztak, leköptek az utcán, féltem hazamenni.

A tanárok észrevették, hogy valami nincs rendben velem, de csak az igazgatóhelyettes és az osztályfőnököm álltak mellém. A többiek valószínűleg azt gondolták, hogy néhányan okkal bántanak engem. Jártam az iskola pszichológusához, de hiábavalónak bizonyultak e találkozások, ő sem tudott segíteni.

Végül megengedték, hogy az utolsó heteket csak részlegesen teljesítsem az iskolában. Hónapok teltek el, mire kiderült, hogy a pletykák attól a lánytól eredtek, akit mindaddig a legjobb barátnőmnek hittem. Rosszulesett neki, hogy nem vették fel abba az iskolába, ahova engem, és féltékeny is lett, mert azt hitte, hogy szemet vetettem a barátjára – meséli a 15 évvel korábbi történetét Tabár Andrea, aki még ma is könnyekre fakad az emlékezéstől.

Pár hete pedig iskolából hazamenet a 11 éves iskolatársát egy nyolcadikos fiú boxerrel verte össze, mert állítólag kicsúfolt egy lányt.

Minden második iskolásgyerek vett már részt verekedésben, szenvedett az iskolai erőszak valamely formájától. A bántalmazás kortól, nemtől, szituációtól függetlenül körülvesz bennünket az iskolában, a játszótéren, az utcán, otthon, vagy akár az interneten.

Jelenthet ez kötekedést, lökdösődést, ütést, lopást, megfélemlítést, fenyegetést, csúfolódást, kiközösítést csak azért, mert valaki egy picit másképpen viselkedik, mint a többiek – foglalta össze a szomorú jelenség lényegét Kiss Ágnes, a Cartoon Network magyarországi képviselője. A gyerekcsatorna öt évvel ezelőtt indította el bántalmazásellenes kampányát, hogy a zéró tolerancia üzenetét terjesszék.

Két hónapon keresztül láthatók a vadonatúj, Aki ver, az nem haver című kampányfilmek a csatornán, valamint felkereshető az a weboldal is (haverklub.cartoonnetwork.hu), amelyen szpotokkal, kisfilmekkel, szakértői tanácsokkal, iskolai tananyaggal és tesztekkel segítik a gyerekeket. Az évek során rájöttek, hogy önmagában a figyelemfelkeltés nem elég.

Ha komoly eredményeket akarnak elérni, cselekedni kell, és ez egyedül nem megy. Segítségül hívták a téma szakértőit, szervezeteit, így csatlakozott a kampányhoz az elmúlt években számos közéleti személyiség és idén a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács is – hangzott el a gyerekcsatorna sajtótájékoztatóján.

– A magyar kormány 2013 őszén fogadta el a Nemzeti bűnmegelőzési stratégiát, amelynek egyik alapgondolata, hogy a felnövekvő ifjúságot felkészítsük, illetve megóvjuk attól, hogy bűncselekmény áldozatává, ne adj’ isten elkövetőjévé váljon, hiszen a megváltozott, felgyorsult, digitális világ olyan helyzeteket teremt, amelyekben könnyű eltévedni – mondta Hatala József, a bűnmegelőzési tanács elnöke.

Arról is beszélt, hogy a bűnmegelőzési stratégia kidolgozásánál kiderült, e területén mennyire hiányosak és elavultak az ismereteik nem csak az érintetteknek, hanem a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak is. Számos képzést indítottak a tanítók, tanárok, a sportedzők számára is, hogy képesek legyenek felismerni és megfelelően kezelni e helyzeteket.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács interaktív online programot is készített – és juttat el az ország valamennyi iskolájába –, amely játékos formában tanítja meg a gyermekeknek, mi is a bullying, azaz a megfélemlítés, milyen formában, szituációkban szembesülhetnek vele, s hogyan védekezhetnek ellene.

Egy társadalomban a negatív jelenségekkel szemben nem lehet egyéni harcokat folytatni, hanem összefogással kell fellépni, így eredményesebbek lehetünk – tette hozzá Hatala József.

A kampány mellé állt Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes, világbajnok, hétszeres Európa-bajnok úszónő is, akit korábban szintén bántottak az osztálytársai, mert az edzések és a versenyek miatt más életet élt, mint ők, gyakran kimaradt a közösségi programokból.

– Nagyon fontos, hogy a gyerekek ne szégyelljék a velük történteket, merjenek beszélni róla és segítséget kérni a szüleiktől, a tanáraiktól, az edzőjüktől, ha valamilyen módon bántalmazzák, kiközösítik őket, vagy akár csak ha sugdolóznak, csúnyákat mondanak róluk a hátuk mögött – üzeni az úszónő, aki hisz abban, hogy a sport is adhat az embernek olyan önbizalmat, lelki tartást, ami felvértezi a nehéz helyzetekben.

Arra is buzdítja a gyerekeket, hogy álljanak ki magukért, bajba jutott tár­saikért, legyenek egymással segítőkészek, udvariasak, de legfőképpen mindig tartsák szem előtt: aki ver, az nem haver.