Közösségben, avagy női táskákban az erő

Idén újra útjára indult a tavaly a legsikeresebb adománygyűjtés kategóriában Civil Díjat nyert #nemluxustaska mozgalom, amelynek keretében a főszervezők, Cserta Szandra otthonszervezési tanácsadó, Huszka Ágnes stílustanácsadó és Kovács-Pálffy Anna szociális munkás azoknak a lányoknak és asszonyoknak a helyzetére kívánja felhívni mindannyiunk figyelmét, akik nem engedhetik meg maguknak az alapvető tisztálkodási szereket, a körülményeik nem adottak ahhoz, hogy minden helyzetben megőrizhessék méltóságukat és nőiességüket.

A január utolsó napján lezárult kampányban mindenki részt vehetett, nem kellett mást tenniük, csak egy táskába piperecsomagot készíteni, elvinni az országos gyűjtőpontokhoz, s ami aztán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségével a ne­héz körülmények között élőkhöz kerül.

Az akció ötletét egy Ausztráliából induló kezdeményezés adta, ennek mintájára gondolta úgy Szandra, miért ne valósíthatna meg valami hasonlót itthon. 2018 decemberében hívta fel a barátnőjét, Ágnest azzal, hogy lenne-e kedve egy jótékonysági kezdeményezésben részt venni.

– Tavaly decemberben még csak azon morfondíroztunk: ha országosan 100-150 táskát sikerül összegyűjtenünk, vajon hogyan és mi alapján osztjuk majd szét? Ekkor lépett be a csapatba Anna, a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanokkal és felzárkóztatással foglalkozó szociális munkatársa.

Egy héttel később már a máltaiak irodájában ültünk és a lehetséges együttműködésről beszélgettünk, a rákövetkező napokban pedig meghirdettük a kampányt a közösségi médiában, ahol megpróbáltuk lefektetni az alapszabályokat, s azt, hogy mire van szükségünk, mi legyen, illetve ne legyen a táskákban.

Így kerültek a listára a legszükségesebbek, többek között fogkefe, fogkrém, intimbetét, szappan vagy tusfürdő, sampon. Ugyanakkor tampon, gyógyszerek, romlandó élelmiszerek, valamint borotva és éles tárgyak nem kaptak helyet a csomagban – meséli a kezdeményező páros.

A három lány legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy 72 óra leforgása alatt annyira népszerű lesz az akciójuk, hogy szó szerint elérhetetlenné válnak internetes oldalaik a megemelkedett forgalom miatt. Később aztán rengetegen kérték, hogy vidéken is legyenek gyűjtőpontok, így lett országos méretű az akció.

Bármilyen hihetetlen: még egy ilyen mozgalmat is érhet kritika. Sokan a szervezők szemére hányták, hogy mi lesz a férfiakkal, a gyerekekkel, illetve hogyan képesek eldönteni, ki szorul táskára és ki nem. Sőt, ahogyan a lányok említik: volt, aki párhuzamos kampányt indított, de akadt olyan is, aki a #nemluxustaska név hirtelen jött népszerűségét akarta meglovagolni.

– Magyarország egyik legnagyobb drogériája keresett meg bennünket nagyon készségesen, egy állítólag általunk írt szponzori levélre reagálva – mondja Szandra. – Válaszukban felajánlották anyagi segítségüket, pusztán a szerződési feltételeket egyeztették volna. Ekkor derült ki, hogy valaki a mi, illetve a kampányunk nevében komoly összeget próbált kicsalni tőlük.

Hazánkban egyelőre nincsenek adatok az úgynevezett menstruációs szegénységről, vagyis arról, hány magyar nő nem tudja megengedni magának, hogy megvásárolja az alapvető intim higiénés termékeket. Az anyaotthonokban, árvaházakban vagy a falusi szegénységben a feltételek sem adottak ezek beszerzésére: gyakran egyetlen kisbolt működik a településen, ahol rendkívül drágák a betétek, tamponok, már ha vannak egyáltalán ilyen termékek.

Ráadásul azok a nők, akik egyedül vagy nehéz körülmények között nevelik a gyermekeiket, általában a saját szükségleteiket messze a család mögé helyezik, így esélyük sincs az említettek beszerzésére.

Miként Ágnes magyarázza, a ­hiánypótló retikülöket a kampány hivatalos 15 gyűjtőpontján lehetett leadni országszerte. Az adományokat a Máltai Szeretetszolgálat közvetítésével juttatják majd el a rászorulóknak tavasszal. Budapesten különböző helyszíneken hirdetik meg a kiosztást, oda várják az érdeklődőket.

Az egész naposra tervezett rendezvény keretében tavaly fodrászok is felajánlották a segítségüket, de ingyenes orvosi szűrést és mentálhigiénés előadásokat is szerveztek. Idén is hasonló programokkal készülnek.

A szükségben élő nők másik részét pedig a szeretetszolgálat programjain keresztül találják meg – ezeknél a koordinátorok a résztvevők egyéni életkörülményei ismeretében döntenek.

– A tavaly országszerte összegyűlt csaknem tízezer adomány kiosztásán néhány alkalommal mi is részt vettünk – mondja Ágnes. – Sok embernek azt kell megértenie, hogy amikor mi azon gondolkodunk, melyik márkájú sampont vegyük meg a drogériában, eszünkbe sem jut, hogy akinek nincs fürdőszobája, nem a márkák között válogat, hanem az élelmiszerek és a higiénés termékek között.

Sajnos az is tévhit, hogy rászorulók csakis a hajléktalanok lehetnek. Egyszerűen döbbenetes volt látnunk a sok ápolt, csinos hölgyet, akik sorban álltak a táskákért. Ők azok, akik mellettünk utaznak a villamoson vagy sorban állnak előttünk a boltban, csak éppen üresebb kosárral, mint a miénk.

Természetesen a fedél nélküli nők a legkiszolgáltatottabbak, de mellettük ott vannak, akikkel naponta találkozunk, s komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megőrizzék emberi és női méltóságukat, így nem feltétlenül sejti róluk a környezetük, hogy bajban vannak.

A kampányban idén 15 ezer táska gyűlt össze, melyek átlagos értéke ötezer forint, de a nők talán a személyes üzenetnek örülnek a legjobban, mert persze rendkívül fontos mindaz, ami a retikülökbe kerül, a legnagyobb hatása mégiscsak az együtt­érző, bátorító soroknak van.

Hiszen a hallgatásban, szorult helyzetben élőknek nagyon jólesik egy-egy megértő szó, ami erőt adhat a mindennapok harcához, s ami azt bizonyítja, a világ nem feledkezett el róluk, segítő kezek mindenütt vannak és lesznek.