Miért megy nehezen az angol vagy a német?

Jóval kevesebben jelentkeztek tavaly novemberig nyelvvizsgára, mint egy évvel korábban: 120 ezerről 111 ezerre csökkent a száma, akik szerették volna megmérettetni a tudásukat. Közülük mindössze 74 ezren vizsgáztak sikerrel, ami magas számnak nemigen nevezhető.

Évtizedek óta nyomasztanak bennünket a különböző statisztikák, kimutatások, felmérések, hogy milyen gyatrák vagyunk az idegen nyelvekben jártasság terén. Az Eurobarometer adatai szerint csak Nagy-Britannia kullog mögöttünk.

Az Európa Tanács 2001-ben szep­tember 26-át a nyelvek európai napjának nyilvánította, amit azért hoztak létre, hogy hangsúlyozzák a nyelvtanulás fontosságát a kontinens országaiban.

Könnyű nekik, mondhatnánk, az anyanyelvük vi­­lágnyelv – de ez nem lehet kifogás: a felnőtt magyar lakosság mindössze 37 százaléka tud megszólalni idegen nyelven. 29 százaléka a magyar fiataloknak csak az anyanyelvén tud írni és olvasni, 43 százalékuk beszél egy idegen nyelvet, 26 százalékuk pedig kettőt.

Gyengék a tanárok, motiválatlanok a diákok, kevés az óraszám – halljuk a különböző érveket, pontosabban kifogásokat, hiszen a tagországok többségében kevesebb óra áll rendelkezésre az iskolákban egy-egy nyelv elsajátításához, mint nálunk. Itthon a szakma gyakran figyelmeztet arra, hogy bár a magyar diákok már az általános iskolában magas óraszámban tanulnak nyelvet, de sajnos kis hatékonysággal teszik.

A közoktatásban általában ezer órát kap a tanuló az első idegen nyelv elsajátítására, ez idő alatt kellene eljutnia a minimum B1-es, vagyis az alapfoknál magasabb szintű nyelv­tudásig.

– Mást sem hallok a szüleimtől, mint hogy muszáj angolul tudni, különben nem boldogulok az életben, bármi is lesz a szakmám. Négy éve járok magántanárhoz, az iskolában is mindennap van angolóránk, de nem elég hatékony.

A tanár is, mi is sokat beszélünk az órákon magyarul, és szóban szinte soha nem felelünk, csak írásban. A magántanár meglehetősen drága, az öcsém jár külön angolra, amiért havonta 25 ezer forintot fizetnek a szüleink – mondja a 14 éves Áron, aki hamarosan szeretné letenni a középfokú nyelvvizsgát.

Sokat publikáltak már arról, hogy a nyelvtanárképzés színvonala évek óta inkább csökken, mint javul. Összevetve például a ’90-es évekkel, a felvételizők tudásszintje alacsonyabb, a diákok gyengébb tanulási stratégiákkal rendelkeznek, nem kellően elkötelezettek, kevésbé terhelhetők.

Visszavonták Tavaly no­vem­berben a kormány a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és más szervezetek javaslatára visszavonta a felsőfokú tanulmányok megkezdését a középfokú nyelvvizsga meglétéhez kötő 2014-es döntését, ami már a 2020-ban érettségizőkre, felvételizőkre is vonatkozott volna.

– A ’90-es évek eleje óta dolgozom nyelvtanárként. A nyu­gati nyelvek tanulása akkoriban egyet jelentett a szabadsággal, mindenki boldogan vetette bele magát az angolba és a németbe. Az idősebbek azért kezdtek tanulni, hogy minél jobban elsajátítsák a nyelvet, a fiatalabbak a nyelvvizsgára gyúrtak.

A Rigó utcai nyelvvizsgaközpont a nyelvtani szabályokra és a tesztek kitöltésére fókuszált, de ma már millió helyen lehet nyelvvizsgázni, s ezek közül a legtöbb beszédközpontú – magyarázza Eszter, a 48 éves nyelvtanár.

– Magyarként, egy viszonylag zárt nyelvi közösség tagjaiként nélkülözhetetlen, hogy beszéljünk idegen nyelveket, ez a nemzetközi versenyképességhez és a tudásalapú társadalom kialakításához is fontos. Nyelvtanárként a frusztrációt és az önbizalomhiányt érzem a tanítványaim többségében, legyenek bármilyen korúak.

Szégyellik, hogy nem beszélnek elég jól. Amikor megkérdezem, hogy tanulnának-e párban, egyértelmű nem a válasz, a csoportos oktatás pedig szóba sem jöhet, noha kevesebbet kellene fizetniük. A nyelvtanulás sikere tehát sok mindentől függ, de az biztos, hogy érdemes minél fiatalabb korban elkezdeni, s egy pillanatra sem abbahagyni.