Mindennapos túl-aggodalmaink

– Élnek közöttünk szép számmal visszahúzódóbb, szégyenlősnek mondható emberek. Hol húzódik a határ a természetes félénkség és a szociális szorongás között?

– A szociálisan szorongó ember minden olyan helyzetben, amikor mások figyelmének, megítélésének van vagy lehet kitéve, igen intenzív szorongást él meg. Van, aki számára a bemutatkozás, a vásárlás, a hivatali ügyintézés okoz problémát. Mások az étkezés során érzik úgy, hogy mindenki tekintete rájuk szegeződik.

Ők mindannyian hajlamosak azt hinni magukról, hogy csupán félénkek, szégyenlősek, vagy egyszerűen társaságkerülők, holott ez nem így van. A szociális szorongás biológiai alapokon nyugvó betegség. Mint valamennyi pszichiátriai kórképnek, ennek is létezik egészséges szintje.

Betegségről onnan kezdve beszélünk, amikor a jelenség már markánsan beleszól a mindennapok alakításába, az életminőségbe. Egyik páciensemet például iszonyú önvád gyötörte, mert hívő ember létére nem volt képes elmenni a misére. Ha mégis rászánta magát, akkor is a leghátsó sorba ült, de leginkább otthon maradt, mert annyira szorongott ettől a helyzettől.

A szakmai előrejutásnak is gátja lehet e fóbia. A szociális szorongók általában kevesebb iskolát végeznek és alacsonyabb színvonalú munkát választanak, mint ami a képességeikből adódhatna. A pácien­seimnek úgy magyarázom: amit megélnek, az a test folyamata, az akaraterő nem hat rá. A félénk ember, ha tudja, hogy fontos részt vennie egy tanfolyamon vagy elintéznie valamilyen ügyet, akkor képes összeszedni magát. A szociális szorongó a számára kellemetlen helyzeteket még akkor is elkerüli, ha tudja, hogy abból kára származik.

– Mégis, mi jár a szorongó ember fejében, mitől tart?

– Fél a kudarctól, a megszégyenüléstől, a helyzetektől, amikről azt feltételezi, hogy ott mások véleményt fognak alkotni róla. Ez persze minden társas szituációban megtörténik, de korántsem olyan drámai módon, ahogyan azt ő megéli.

S ha nem is történik vele semmi rossz, már attól is képes feszengeni, hogy egyáltalán szorong, ami a későbbiekben könnyen vezethet önbizalom­hiányhoz, kisebbrendűségi érzéshez, tovább erősítve a már amúgy is meglévő problémát. Ördögi kör ez…

A hazai lakosság 11-12 százaléka enyhébb vagy súlyosabb formában szociális szorongó. A betegség gyakran lép fel a ser­dülőkor változásait követően. A nőknél pedig nagyobb a szociális fóbia aránya, mint a férfiaknál.

– Az egészséges izgalom is testi tünetekkel jár. Mit érez a társas helyzetekben szorongó?

– A leggyakoribb, hogy elvörösödik, leizzad, remeg a keze, gombóc szorítja a torkát, kiszárad a szája, vizelési vagy székelési ingert érez, fél, hogy elájul. Súlyos esetben valódi pánikrosszullét törhet rá.

– Mi okozza a betegséget, és hogyan lehet kezelni?

– A szociális szorongás hátterében szinte minden esetben valamilyen lelki eredetű zavar áll, ami az egészséges önértékelés, önkép kialakulását is akadályozza. Ilyen lehet például a korábban átélt kudarc vagy megszégyenülés, a túl szigorú nevelés, az eltanult rossz viselkedési minta.

De biológiai tényezők is szerepet játszhatnak, említhetem többek között a genetikai hajlamot. Az érintettek családjában a felmenők között szinte mindig megtalálható a szorongásos vonal.

A szorongó ember úgy segíthet magán, hogy nagy levegőt vesz, és a kevésbé megterhelő feladatoknak ne­­kirugaszkodik. Ebben a digitális világ segít is meg nem is. Előnye a digitalizációnak, hogy számos ügy elintézhető az interneten, hátránya ugyanakkor, hogy bár a betegek ettől megkönnyebbülnek, az állapotuk nem javul, hiszen a szorongást úgy lehet csökkenteni, hogy az illető apránként, fokozatosan kiteszi magát azoknak a helyzeteknek, amelyeket általában igyekszik elkerülni.

Sajnos a szociális szorongók idővel rájönnek arra, hogy az alkohol és a szorongásoldók csökkentik a tüneteiket, ezért gyakran élnek is e szerekkel. Egy-egy alkalomszerű alkoholfogyasztás vagy gyógyszerbevétel még megengedhető, de csak idő és mennyiség kérdése, hogy mikor indul el a függés irányába a beteg.

Orvoshoz pedig legtöbbször csak akkor fordulnak, amikor már kifejezett szorongásos tünetek – pánikrosszullét, halálfélelem – jelentkeznek. Emiatt az érintettek többségének nem ismerik fel a baját, nem kap kezelést, így a folyamat gyakran nem áll meg a szociális szorongásnál, s egyéb szövődmények – depresszió, alkoholizmus, pánikbetegség – társulnak hozzá.

– Ha valaki – mondjuk, ezt a cikket olvasván – azt gyanítja magáról, hogy szociális szorongó, mit tegyen, hova forduljon?

– Enyhébb esetekben a pszichológus közreműködése is elég: megfelelő megküzdési stratégiák átadásával segít, fokozatosan hozzászoktatva a pácienst a szorongást okozó helyzetekhez. A súlyosabb, régóta fennálló tünetekkel pszichiáterhez kell fordulni, mert gyógyszeres terápiára is szükség lehet.

A leghatékonyabb kezelési mód a gyógyszeres és a pszichoterápia kombinációja. A gyógyszer lecsökkenti a betegség biológiai tüneteit, a pszichoterápia pedig rendbe teszi az önértékelést, javítja a megküzdési stratégiákat.

– Melyik a legkisebb életkor, amikor már gyanakodhat a szülő, hogy a gyermeke hajlamos a betegségre?

– A lelki fejlődés különböző stádiumaiban természetes, hogy a kisgyerek félős. Ha egy kisóvodás nem akar kiállni elmondani az anyák napi verset, még nincs ok az aggodalomra. Azt kell figyelni, hogy extrém mértékű-e a szorongása, és hogy mennyire tolódik ki ez az életkor.

De ha a gyerek iskoláskortól kezdődően nagyon visszahúzódó, és feltűnően kerüli a társas helyzeteket, már érdemes elkezdeni segíteni neki, hogy képes legyen kilábalni a túlzott zárkózottságból. Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha a szülőktől kitartó lelki támogatást, szeretetet és biztonságérzetet kap.

Közönség előtt

A lámpaláz a szociális fóbia különleges válfaja, amikor valaki előadói helyzetben éli meg a szorongást. A színészek és pedagógusok közül számosan szenvednek ettől, ám ők azáltal, hogy a tehetségük, képességük és motivációjuk alapján ezt a pályát választották, napi szinten elvégzik a saját magatartás-terápiájukat – magyarázza a pszichiáter. Nem véletlen, hogy sok pedagógus és színész nem szereti a szeptembert, mert a nyári szabadságuk alatt elszoknak a rutintól, hogy megküzdjenek a lámpalázas helyzetekkel.